Református Kollégium, Marosvásárhely, 1916

- 9 —

testvériesülésével, az emberi jog és méltóság apotheozisával fog végződni ?!

Ember tervez, Isten végez!

A háború kimondhatatlan kegyetlenségeiről hallva bizony kétségbe eshettünk kultúránk és erkölcseink csődje felett, de csak addig, mig lelkiismeretünk fel nem világosított, hogy ennek a csődnek az oka nem a krisztusi tanítás tételeiben rejlik, hanem csak mi bennünk, kik ezeknek az elveknek gyarló hordozói, legtöbbször árulói vagyunk. En hiszem és vallom, hogy ennek a kataklizmának van valami mélyebb értelme, van tendencziája, logosa, mely az emberiséget tökéletesedésének pályáján egy hatalmas lépéssel előbbre viszi. Örömem pedig leirhatatlanul nagy, hogy Isten ezek által a világesemények által épen a reformatio 40Ü éves évfordulóján jelenti ki újra magát.

A krisztusi szociál ethika fenséges elveit a reformatio keltette új életre; az evangélium alapján a reformatio követelte és vívta ki a lelkiismereti és gondolatszabadságot legalább oly mértékben, hogy az általa elvetett mustármagból az emberi jogok és méltóság terebélyes fája nőhetett ki, mely most drága gyümölcsökkel gazdagítja az emberiséget.

A reformatio hirdeti és hirdette, hogy uralomra csak a szellemi erő jogosít, hogy mindenkinek a szerint van joga az élethez, a milyen becsületesen és derekasan teljesíti kötelességét, hogy mindenki annyit ér, a mennyire az általa végzett munka a közérdek javára szolgál. És az igazi szocialismusnak sem lehet más az evangéliuma. A reformationak eme szelleméből következik, hogy a protestáns intézetek egyik legfőbb feladatukat éppen abban látták, hogy a nép fiaiból kiválogassák a szellemileg erőseket és neveljék a társadalom oszlopaivá. Igen nagy horderejű tény, hogy intézetünk dr. Bedő Sándor koll. gondnok buzgólkodása és több áldozatkész tanügybarát jóindulatából, kiknek nevét már a múlt évi Értesítőben közöltük, épen a reformátio 400-ados évfordulójától kezdve 10 szegény, de jó magaviseletű, jó tehetségű fiút ingyenes oktatásban és ellátásban részesíthet. A midőn az alapítóknak ezen a helyen ismételten is hálás köszönetét mondok jóságukért. arra szeretném figyelmeztetni az alapítványok élvezőit, hogy legyenek mindig tudatában annak, hogy ezt a jótéteményt lelkiismeretes munkájukkal szerezték meg; tudják meg azt is, hogy a jótétemény arra kötelezi őket, hogy alma materünkhez hívek