Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914
— 6 — divatos volt, hogy a magyar, illetve németnyelvű községekben élő családok gyermekeiket a magyar, illetve németnyelv elsajátítása végett kölcsönösen kicserélték. Az elemi osztályok elvégzése után 1892-ben Bonyhádra ment, itt végezte el a gimnázium négy alsó osztályát; a felső osztályokat Kiskúnhalason végezte a református főgimnáziumban, itt tette le az érettségi vizsgálatot 1900-ban. Egyik testvérbátyja, Gábor, e főgimnáziumnak volt már akkor tanára, így szeretetteljes gondozásban volt része ezen évek alatt. Meg is őrizte emlékét egész életén át ezen éveknek ; meggyőződése volt, hogy szülei után testvérének köszönhet legtöbbet, hogy az ő nevelése volt legmélyebb hatással egyénisége kialakulására, jellemének kifejlődésére. Gimnáziumi évei alatt a jobb tanulók soraiban foglalt helyet. A napi lecke elkészülésénél inkább az iskolai magyarázatokra támaszkodott, de nagy erővel és ambícióval olvasgatott s vett részt az önképzőköri munkálkodásban. Különös kedvet és hajlamot tanúsított mindig a mennyiségtan iránt s e tantárgyból mindig a legjobbak közé tartozott. Már tanuló évei alatt jellemezték azok a vonások, amelyek később egyéniségét alkották. Jó szivéért, megbízható hű barátságáért, vidám kedélyéért tanulótársai részéről rendkívüli szeretetnek örvendett. Tanárai pedig nyílt őszinteségéért, bátor fellépéséért kedvelték s az volt a véleményük felőle, amit az élet egészen igazolt is, hogy e fiút nem kell félteni soha, mert minden helyzetben feltalálja magát. Az egyetemi évekre a kolozsvári Ferencz József Tudomány Egyetemre jött s az egyetemmel kapcsolatban álló Református Theologiai Fakultas internátusában lakott. A gimnáziumi élet korlátái közül egyszerre a nagyvilágba lépő ifjakra különösen két üdvös hatását tapasztaltuk mi, akik ezen időtájban szintén részesei voltunk a theologiai fakultási életnek. A theologusokból és böl- csészethallgatókból álló kis köztársaság tagjai szinte önkénytelenül ellenőrzést gyakoroltak egymásra s minden jobbérzésű ifjat minden kétséget kizáróan megóvtak attól, hogy az élet forgataga magával ragadja. Az ide befogadott ifjak nagyobbrészt szegény emberek voltak, akik néha semmi, néha nagyon csekély anyagi támogatást élvezhettek hazulról s így haladásuk egészen a tanulmányukban elért eredménytől függött. Ennek következmenye volt, hogy a szorgalom a fakultáson általános erény, a munka általános kötelesség volt s nem volt intézet a városon, amely félévek végeztével stipendista, vagy nem stipendista növendékeinek oly fényes
