Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

— lóságot élvezett a csendes családi hajlékban, amelynek a szereteten kívül a megértés és egymás becsülése volt legerősebb támasza, S ha olykor a gond felhője borongott is a családi tűzhely egén, azt csak a két kis gyermek jövője idézhette elé, amely nyomtalanul el is tűnt mindig.

Ám a kérlelhetetlen sors megirigyelte e boldogságot. Négy évi házas élet, négy évi rendes tanári szolgálat után bekövetkezett a világháború, amely oly sok családnak reményeivel együtt e család boldogságát is széttépte. Ez ragadta ki családi köréből, tanítványai éléről, kartársai és barátai oldaláról Bátory Józsefet is.

Családja köréből először 1914. július 19-én távozott el. amikor fegyveres szolgálatra ezredéhez, Kaposvárra szólították. Nemsokkal ezután bekövetkezett a részleges mozgósítás s ezzel majdnem egyidejűleg keletkezett első aggodalmunk iránta, amikor elterjedt a híre, hogy a délről kitörő háború első soraiba vezényelték ezredét. Egy korábbi intézkedés azonban ekkor távol tartotta a harctértől. Mint szolgálatban levő hadnagy résztvett ugyan a lázas munkában, amikor az épen Becsben székelő ezred a mozgósítás első napján estére Kaposvárra érkezett, egyetlen éjjelen felszerelt s másnap a Száva partja felé utazott, de egy hadügyminiszteri intézkedés, amely még azon év januárjában őt a marosvásárhelyi cs. és kir. katonai alreáliskola tanárává nevezte ki háború esetére, egyelőre Kaposváron tartotta. Kaposváron élte át az ezred első dicső fegyvertényét, Sabács elfoglalását s hogy odaadással vett részt az ezred otthoni munkáiban, bizonysága, hogy egyik akkor ideiglenesen otthon működő ezredes segédtisztjévé szemelte ki s csak az említett hadügyminiszteri intézkedés miatt hiúsult meg a terv.

Augusztus 31-én érkezett vissza Maros-Vásárhelyre s foglalta el helyét a cs. és kir. katonai alreáliskolában. Elfoglaltsága terhes volt; a kollégium felé nem igen nézhetett s családja is rendesen csak a késő esti órákban láthatta körében. Kémiát, fizikát, számtant, fegyverfogást, úszást tanított körülbelül heti 30 órában, ezenfelül egy hónapon át állandóan szolgálatban állott s azután is minden második napon és minden harmadik-negyedik éjjelen szolgálatot kellett teljesítenie. November végén érkezett azután a parancs, amikor az alreáliskola tanszékeit a harcképtelenné vált tisztekkel kezdték betölteni, hogy vonuljon be ezredéhez.

Nem találta készületlenül. Tudott róla s készülődött is a felszereléssel, csak családja aggodalmát akarta, amig lehetett, késleltetni. Pedig sejtelme is meg volt talán tragikus sorsáról. „Sejtem,