Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

- 11 hogy sohasem jövök többé vissza“ — búcsúzott el egyik ismerősétől s ezt még jobban kifejezte, midőn tiszttársaitól búcsúzott s midőn utoljára hallottak dalt ajkairól Maros-Vásárhelyen:

„ , . . olt az orosz haláron

Muszka golyó ne találjon !“

De azért kollégiumi tanítványait az utolsó napon is buzdította, hogy „minden épkéz-láb embernek a harctéren van a helye“, aggódó családját pedig majdnem meggyőzte arról, hogy szó sem lehet az ő harctérre meneteléről, hogy aztán majd Gleiwilzból kérje az elnézést a jóakaratú félrevezetésért.

December 9-én utazott Marosvásárhelyről Kaposvárra ezredéhez. Ott egy zászlóalj kiképzéséhez osztották be s így szolgálata összehasonlíthatatlanúl könnyebb volt a vásárhelyi munkakörénél. Egészen beleélte magát ezrede életébe s valósággal lelkesedett a kitüntetésekért, amelyekben ezrede időközben részesült. De nem feledkezett meg családjáról sem. Amint közeledett az indulás napja, oly mértékben váltotta fel a komoly intelem a vigasztaló szavakat. „Építő és útjavító csapatok védelme lesz a mi feladatunk, nem valószínű, hogy erős ütközetben veszünk részt“ — írja, de egyetlen gondolat tölti el egész valóját, hogy a lehetőségig megnyugtassa nejét s hogy az ő aggódó szeretetét két kis gyermeke felé irányítsa. „Ne az én személyem álljon gondolataid középpontjában, — írja, hanem az a két gyermek, az a két angyal.“ S amidőn reá került a sor és ő édes atyjától és testvéreitől elbúcsúzva az indulás óráját várta, lelkében tisztázódott a dilemma, hogy ő menjen-e

inkább most, vagy fia 15—20 év múlva : ........ha reám kerül a

sor, hát én is megküzdőm a magam részét éretted, a ti életetekért, gyermekeink jobb jövőjéért! . . . . — írja — viselj gondot azokra, akiknek gondja most egyedül a Te vállaidra nehezedett addig is, még én is segítségedre lehetek.“

Szilveszter estéjén utazott el Kaposvárról ezredéhez. Ezrede akkor annak az egyesült német-oszlrák-magyar hadseregnek kötelékébe tartozott, amely Orosz-Lcngyelországban a Pilica-folyótól keletre foglalt állást s melynek Tomaszovtól keletre és délkeletre kivívott előhaladásáról épen e napokban adott hírt a vezérkari jelentés. Nem sok ideig tartózkodott ekkor a harctéren. A hosszas út és kedvezőtlen időjárás következtében betegségbe esett s január 8-án kórházba utasították. Két nap telt el, mig a Mobile Reserve Spital */|a-f elérte. Itt gondosan ápolták s alapos gondozás után