Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913
- 197 tette, ki egyetlen bizalmas barátja, jótevője volt. Alapos szakképzettsége, kitűnő didaktikai methodusa, pedáns kötelességteljesitése pályája kezdetén is igen jó tanárrá avatták, kinek a tanításban elért szép sikereit a leg- hivatottabb kritikusok is elismerték. Nem szükséges előttetek, kedves tanítványaim, szavakkal bizonyítgatnom, hogy a kötelességteljesitésben milyen lelkiismeretes volt; hiszen láttátok valamennyien, kik tanítványai voltatok, hogy életerejének fogytáig végezte munkáját és ha kartársai nem vállalják el önként magukra tantárgyainak tanítását, talán utolsó lehelletéig helyt állott volna a reá bízottaknak elvégzésében. Korai halála felett csak azzal a hittel, azzal a tudattal nyugodhatunk meg, hogy az elmúlás megváltás volt számára. De nemcsak a gyász vegyitett örömeink közé annyi ürmöt az elmúlt iskolai évben, nemcsak a halál okozta veszteségekért bánkódtunk és keseregtünk, mert hiszen a költő szerint „A földi élet nem legfőbb javunk, de a legnagyobb balsors marad a bűn“. Ifjaink megismétlődő súlyos vétségei a lefolyt évben a gyásznál is szomorúbb napokat szereztek nekünk, meghurcolván alma materünk jó hírnevét ország-világ előtt. Egyeseket a megbocsátó kegyelem sem téritett észre, többeket még a legkomolyabb pillanat sem bírhatott helyes belátásra, és végtelen léhaságukban, kétségbeejtő könnyelműségükben sem az intő, sem a kérő szónak nem engedelmeskedtek. Nem foglalkozom ezekkel a szomorú dolgokkal, nem akarom ünnepélyünket fékevesztett, léha gondolko- zásu ifjak bűneinek felsorolásával elrontani, de nem térhetek ki az elől a kötelességem elől, hogy úgy a szülők, mint a tanulók felvilágosítása, figyelmeztetése végeit röviden rámutassak arra, hogy milyen fontos úgy az egyes ember, mint az egész társadalom életében a fegyelem. Általánossá vált a panasz, hogy korunk ifjúsága igen kevéssé tiszteli az idősebb embereket, hogy féktelen, szertelen életmódjával hivatalban és műhelyben egyaránt megbízhatatlan, hogy túlcsigázolt igényeivel nem áll arányban munkabírása. Aki hivatásánál fogva kénytelen akár felnőtt, akár serdülő ifjakkal vesződni, nem fogja
