Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

7 másikról lerí a testi arányosság, a perspektíva s az egyen­súly feltételeinek hiányossága. Útunkat tovább folytatva, fölkeressük Venezia legrégibb templomát, a Pizano által 1338-ban befejezett Frarit. Bel­sejében a dogék és a velencei művészek (Dandollo, Tiziani, Canova, stb.) sírjai és síremlékei mellett különösen a padok fekete ébenfa díszítéseit, az oltár és az ereklyetartók gyönyörű fafaragványait szemléltük nagy érdeklődéssel. Az egyes tár­gyakban és műkincsekben feltalálható szabatosság és tartós szilárdság méltán ébresztenek tiszteletet és kegyeletes érzést a régi nagy mesterek emléke iránt. Az úti fáradalmaktól és látványosságoktól kisebb-nagyobb mértékben kimerülve tértünk vissza a Bristolba, ahol az emeleti nagy étkezőben vidám eszmecsere között, vegyes érzelmekkel vettük ki részünket az olasz konyha különleges­ségeiből. A paradicsomos makaróni s hagymaszószos ürü- comb persze nem hiányzott. Ebédelés s egy kis pihenés után kihajóztunk a Lidóra. A forró nyári napnak igen kellemes kiegészitőrésze volt egy tengeri fürdés a csapkodó hullámokban s a mi hazai viszo­nyainkhoz képest meglepően olcsó uzsonakávé a Kurszalon katona zenéje mellett. Nagy számmal itt időző honfitársaink magyar beszéde igen kellemesen hatott reánk s az egész környezetet bizal­massá tette, mintha csak odahaza lettünk volna. Szép nyári lakások és kényelmes szállóhelyek sorfala között sétáltunk vissza a hajóállomásra és onnan az éppen akkor érkezett hajóval igyekeztünk a szent Márk-térre vissza­jutni, hogy naplemente előtt a Campanilebe (harang torony) is föl mehessünk. A magában álló, teljesen sima falu hatalmas négy­szögletű tornyot ezen uj alakjában nemrég azelőtt avatták föl 11. Vilmos német császár jelenlétében. Az összeomlott régi toronytól szétzúzott, de azután teljes pompájában ismét helyreállított loggetta, mint valami levetett diszöltöny húzó­dik meg a sima csupaszságával feltűnő torony tövében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom