Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912
- 24 — Kedves fiatal olvasóim! albumokból, vagy képsorozatok vetítéséből az olvasás fáradalmai nélkül is megismerkedhetnétek a fennebb leirt, vagy csak éppen megemlített helyrajzi viszonyokkal. Az utazás valódi értéke azonban nem annyira a tárgyi ismeretek halmazában, vagy a látképek megrökzitésében csúcsosodik ki, hanem sokkal inkább a környezetűkben feltalálható lelki tényezők felismerésében, harmonikus együtt hatásuk méltatásában. Úti élményeimből főleg ezeket az elvont, lefesthetetlen alkotó elemeket szeretném én a ti lelki szemeitek elé varázsolni, hogy esetről- esetre magatok előtt láthassátok és követhessétek azokat a szent ideálokat, melyek a nyugateurópai nagy nemzeteket előre vitték a civilizáció utjain. E tényezők között első és kihatásaiban kétségtelenül a legfontosabb az elfogultságon messzi felül emelkedett, igazi vallásosság. A londoni Westmünsterek, a kölni és milánói dómok, a párisi Notredame és a hitért lángoló nemes áldozatkészség többi remekei, mind arról tesznek tanúságot, hogy az emberi lángelme szárnyalása a csodálatossal és felségessel határos legnagyobb magasságot a vallásos érzés átható erejével képes megközelíteni s igy ez az érzés elsőrendű tényezője az emberiség kulturális fejlődésének. Leonard da Vinci Tizian, Tintofetto képeihez, Canova síremlékeihez és szobraihoz ugyan az az isteni ihlet nyújtotta a bámulatos alkotó tehetséget, amely kisebb-nagyobb közvetlenséggel a windsori vagy a versailesi kastélyok tervezőit és diszitő művészeit lelkesítette. És ott, a dicső alkotások környezetében, talán a munkába öntött lelki erő hatása alatt, mintha az életviszonyok vonzóbb szint, az emberi lelkületek finomabb alakot öltené- nek magukra az utókor ivadékaiban is . . . Megkondulnak a monumentális kathedralék harangjai. Nagyok és kicsinyek versengés nélkül gyülekeznek össze az Ur csarnokaiban —- szivükben a tartozó hála s az emberi múlandóság érzésével .. . Imádkoznak, hogy a munka napjaiban annál nagyobb
