Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

— 25 —

sikerrel dolgozhassanak a közjóért, családjukért, saját magukért, — a becsületes lelkiismeret megnyugtatására.

Utazás közben az idegen lelkét megragadó képek és jelenségek egy másik nem kevésbbé fontos alkotó eleme, mozgató tényezője a munkás hazaszeretet.

Nyugateurópa miveltebb államaiban a vallásosságból folyó humánus érzés mellett az egységes nemzeti nevelés, — de maga a jó példa s a közvetlen tapasztalat is — hamar megtanítja az okos állampolgárt arra, hogy az egyén a maga tetteivel, munkájával, egész élete folyásával egy nagyobb közösség érdekeit köteles szolgálni; mert egyéni boldogulásának forrásai onnan erednek. Éppen ezért miveltségéhez mérten óvakodik attól, hogy magának mások megrövidítésével keressen anyagi előnyöket, vagy munkája végzésében lelkiismeretlenséget és hanyagságot tanúsítson ; mert tudja jól, hogy mindaz, amit a közös emberi érdek kárára vagy hasznára tesz, — valamilyen alakban, sokszor hatványozott kiadásban, utóvégre is reá vagy hozzátartozóira fog visszahárulni.

Ezzel a felfogással szánt és arat a földmivelő ; ez ad szilárdságot és értéket az ipar és a technika alkotásainak; ez biztosítja az üzletek és műhelyek forgalmát és őrzi a kereskedelem tisztességét. Végelemzésben a művészet és a tudomány termékei is a honfiúi érzésből merítik hóditó ere jöket. Az egyén és a társadalom kapcsolatának, az emberi élet céljának helyes felfogásából nő ki a munkára való hajlandóság, úgyszintén a munka és a munkavégző becsülete, bármely foglalkozási körhöz tartozzék is az.

És ez a felfogás igen előnyösen hat vissza úgy az egyéni karakterek, mint a társadalmi viszonyok alakulására. A nyugateurópai nemzetek fiai között az üres nagyzolás, a különcködés vagy a hiú feltünéshajhászat vissza tetsző példái sehol sem zavarják meg az együtt-lét harmóniáját. — Minden ember a saját énjének kiegészítő részét látja a másikban, a kivel szívesen lép érintkezésbe.