Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912
— 17 zárva volt és igy a társaság egyrésze csak egy pár nappal később láthatta az azokban felhalmozott műkincseket. Kocsink Sewes-en a Bois de Boulegne utjain vitt szállásunkra, elhaladva a versenytér mellett, ahol az ünneplő százezrek nyomai ugyancsak meglátszottak. Este 4—5-ös csoportokban autóval jártuk be a ragyogó pompával kivilágított város boulevard-jait. Tündéri fényben ragyogott a jeane D'Arc szobor, a Vcndome, a köztársaság emléke, a Hotel de la Vilié, az opera — s általában a középületek, de helyenként voltak bizony sötét ablakokkal tüntető paloták is. Azután a nyüzsgő milliók tömegébe vegyülve, néztük az utcai táncokat s az ünnepi hangulattól áthatott testületek és csoportok katonás elvonulásait zeneszó mellett vagy egy- egy jó kürtös vidám indulójára. A Palais Royal kányahangu óraharangja éjfélt jelzett, mire aludni tértünk; de még azután is, hajnalig zúgott, mo- rajlott a francia metropolis az autók és kocsik zajától, négy emeletnyi mélységből, a nagy hőség miatt nyitva hagyott ablakainkon keresztül. Másnap, hétfőn julius 15-én egy kisebb csapatban a Palais Royal udvaráról, a Camile Desmulin és a Victor Hugó szobrától indultunk el, útba ejtvén a gyönyörű renaissans stilú, hálógerezdes St. Eustache templomot, a főposta épületet és Páris gyomrát, a nagy áru-csarnokokat. Itt meglepődéssel tapasztalhattuk, hogy a párisi pirc fogyasztási cikkekben, az általános jóllét alapföltételeiben is jóval olcsóbb a mieinknél (1 kg első minőségű hús 170 frc. másodrendű 1 frc, 1 tányérnyi fej kárfiól 3 sous = 15 fillér). Innen a földalatti vasúton, majd a fogaskerekűvel mentünk Páris legkimagaslóbb pontjára, a Mont Martrera, ahol Sacre Coeur bizánci stilban épült gyönyörű templomát néztük meg; aztán a közeli étkezőben tartottunk pihenőt,szemlélve az alattunk elterülő város monumentális épületeit. Délu'.án hárman egy seinei hajóra szállva az Eiffel toronyhoz rándultunk ki. A 300 meteres vas kolosszus egyik 2
