Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912
- Í8 — lábából kiinduló liften a tágas első emeletre, majd a függőleges felvonó kocsikban a második és harmadik emelet tornácára jutottunk fel. Különös érzés, meglepő látványosság! A szédítő magasságból a Trocadéró s az alattunk elterülő parkok kiterített kártyafiguráknak látszanak; a gyenge légáramban elbocsátott papírlap egy pár kilométerrel alább éri el a földet. Leszállottunk és a parkok árnyas sétányaiban pénzváltás céljából a Gare d’ Orleans felé vettük utunkat, megtekintvén a Bulevard St. Germain forgalmát is. Hosszú sétánkból haza érve, vacsora után Palais Royal udvarának szökőkútjai mellett beszélgettünk a nap élményeiről. 16*án, kedden már egészen megszokottá vált kocsinkon legelébb a góth stilban épült gyönyörű Notre Damehoz hajtattunk. Bejárva a közel 800 éves remekmű márványoszlopos hajóit, átmentünk a Luxemburgi múzeumba; ahol a modern szobrászat és festészet remekeit volt alkalmunk megtekinteni (Fremiet: Panetours, Cormon: Cain, Bonnat: Job). Innen a Pantheonhoz érve, a magas kupolától és ablakoktól szépen megvilágított csarnokból lépcsőkön jutottunk le a sírboltba, ahol francia vezetőnk énekszerü magyarázatai mellett körül jártuk a francia nemzet halhatatlanjainak—J. J. Rousseau, V. Hugo, Zola, Lagrange stb. — szarkofágjait. Azután a Sorbonet, Richelieu és Pasteur szobraival, a 8—900 éves Cluny múzeumot és Sainte Chapellet, a szomszédságában épült Palais de Justice-t néztük meg. Az utóbbi egyik termében a talárba öltözött birák, ügyvédek (közöttük női ügyvéd is volt) élénk arckifejezésekkel és gesztusokkal éppen a tárgyaláshoz készültek. Aztán a latin negyeden áthaladva az invalidusok temp* lomához mentünk. A modern francia szellem, a kegyelet és hazafias áldozatkészség legfemekebb alkotását sokáig, meghatóban szemléltük Napoleon sírjában. A gyönyörű, spirális márvány oszlopokból összealkotott oltár előtt, a márvány páfkányzattal körül vett nagy nyílás mélyébén középen áll
