Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

- V

egy-egy új iskolai év elején visszajöttetek az alma mater falai közé, ámulva szemléltétek az újabb és újabb épületeket. Gyermeki és ifjúi bohóságotok ideig-óráig fájlalta a régi játszóhelyek, a kedves emlékek pusztulását, de csakhamar újakat találtatok, jobbakat, érdekesebbeket és ti, meg rajtatok kívül sokan, nem törődtek azzal, hogy mindezek az új, szép alkotások sok-sok fáradság, temérdek munka árán létesültek, Ez alkalommal szólaljon meg erről a helyről is a hálás köszönet és elismerésnek szava az iránt a két munkás iránt, kiknek vállait intézetünk újjá alkotásának gondja legnagyobb mértékben nyomta. Csíki Lajos igazgató és Kóbori János, gazdasági felügyelő tanár urak kimerülvén a terhek hordozásában, a nagyszerű mű véghezvitele után lemondtak eddigi felelősségteljes megbizatásukról. Fáradozásuk jutalmául egyebet sem kaptak, mint lelkiismeretük megnyugtató szavát, hogy kötelességüknek mindig legjobb tehetségük szerint igyekeztek eleget tenni; tőlünk pedig azt az őszinte jó kívánságot, hogy vajha engedné a jó Isten, hogy még sokáig gyönyörködhessenek megújhodott alma materünk szépségében, mint annak hű és buzgó sáfárjai.

A múlthoz kapcsolódik a jelen. És jelenünkkel foglalkoznunk kell, hiszen annyi gondolat, eszme vetődik fel az élet minden terén, hogy a nagy chaoszban alig tudunk eligazodni. Mint a hogy a kaleidoskopban az ezerféle részecskék minden rázásra más-más formát mutatnak, úgy váltakoznak jelenkorunk problematikusabbnál problematikusabb kérdései.

És a forrongás talán sehol sem akkora, mint épen az iskola, illetve a nevelés és oktatásügy körül.

Az ezerféle iskolai kérdés közül jelen alkalommal csak eggyel akarunk röviden foglalkozni: az iskola és család, illetve a tanárok, szülők és tanulók közti viszony kérdésével.

Ujabbkori oktatásunknak egyik árnyoldala abban keresendő, hogy a nevelés feladatát végző két tényező, iskola és család, tanár és szülő az együttes munkálkodás helyett dacos