Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911
XXXVIII Az Adria látása után a Balaton nem tett olyan benyomást tanulóinkra, mint várni lehetett s ez természetes is. A tenger neve és kiterjedtsége által sokkal jobban lekötötte és betöltötte emléző agyukat hatalmas sziklakörnyezetével, mint az áttekinthető, szeli- debb környezetű Balaton. Más ok is volt. A sok szép, érdekes és nem mindennapi kép, táj, tárgy, személy úgy megtöltötte elméjüket, hogy ki voltak merülve, nem tudott már agyuk emészteni. Csaknem hidegen hagyta tanulóinkat a Lepsénytől a Dunáig elterülő, mély medence a Velencei tóval, a mely kisebb-nagyobb szigeteivel és iszaphalmaival hazánk egyik érdekes tava; környékén gazdagon fizető föld —, vagyonos és e miatt rátartós néppel. Székesfehérvár e vidék legnevezetesebb helye, mely hajdan koronázási város, királyi temetkező hely és fontos erősség volt védő mocsaraitól körül véve. Eredete a római időkbe nyúlik s Alba regia néven maradt a magyarokra Pannónia akkori fővárosa. Szent István választotta koronázó és temető helyül s a mohácsi vészig meg is tartotta e jellegét. Első királyunk alapította hajdani bazilikáját, a török pusztításokból megmaradt alapfalainak egy részén épült fel a mai püspöki palota. A romok más részét 1849- ben ásták ki. — A velencei tó északi szélén fekszik Pákozd falú, a hol 1848. szept. 29-én legelső győzelmüket aratták a magyar honvédek Jellasics seregén. Martonvásárnál láttuk a vasútvonal által átszelt parkot, mely a Brunswick Teréz grófnőjé volt, ki a magyar kisdedóvás megalapítója volt; mint kiváló zenekedvelő Bethowen nagy zeneszerzőnek emlékét is megörökítette több zeneszerzeményével. Nagytéténynél némi élénkség szállta meg ifjúságunkat a Duna és Csepelszigetnél, majd a Lágymányos nyugati szélén a budai hegyek között a Déli Vaspálya állomására értünk. Itt, úti tervünktől eltérve, egyenesen a Városligetbe vivő villamosra szálltunk fel, hogy tanulmányútunkat a Műcsarnok, Mezőgazda- sági muzeum, a tó s a Vajdahunyadvárának, ebéd után az újonnan berendezett állatkert megnézésével fejezzük be. Hátzsákjainkat a Kéményseprő vendéglőben, ebédlő helyünkön hagyva, vígan indultunk szeretett fővárosunk városligeti nevezetességeit is megszemlélni. Az érdeklődés legmagasabb foka az eleven állatok látásán csúcsosodott ki. Az állatkert csodás kiépítésével és tanulságos állatpéldányaival nem ok nélkül ragadott el tanárt és tanítványt egyaránt. A budapesti állatkert oly szép, oly kiváló képzelettel van kialakítva, hogy befejezésével nem csak hazánknak, hanem egész Európának fenomenális nevezetessége lesz. Érdemes Budapestre utazni csupán az állatkertért!