Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

XXXVIII ­Az Adria látása után a Balaton nem tett olyan benyomást tanulóinkra, mint várni lehetett s ez természetes is. A tenger neve és kiterjedtsége által sokkal jobban lekötötte és betöltötte emléző agyukat hatalmas sziklakörnyezetével, mint az áttekinthető, szeli- debb környezetű Balaton. Más ok is volt. A sok szép, érdekes és nem mindennapi kép, táj, tárgy, személy úgy megtöltötte elméjü­ket, hogy ki voltak merülve, nem tudott már agyuk emészteni. Csaknem hidegen hagyta tanulóinkat a Lepsénytől a Dunáig el­terülő, mély medence a Velencei tóval, a mely kisebb-nagyobb szigeteivel és iszaphalmaival hazánk egyik érdekes tava; környé­kén gazdagon fizető föld —, vagyonos és e miatt rátartós néppel. Székesfehérvár e vidék legnevezetesebb helye, mely hajdan koronázási város, királyi temetkező hely és fontos erősség volt védő mocsaraitól körül véve. Eredete a római időkbe nyúlik s Alba regia néven maradt a magyarokra Pannónia akkori fővárosa. Szent István választotta koronázó és temető helyül s a mohácsi vészig meg is tartotta e jellegét. Első királyunk alapította hajdani bazilikáját, a török pusztításokból megmaradt alapfalainak egy részén épült fel a mai püspöki palota. A romok más részét 1849- ben ásták ki. — A velencei tó északi szélén fekszik Pákozd falú, a hol 1848. szept. 29-én legelső győzelmüket aratták a ma­gyar honvédek Jellasics seregén. Martonvásárnál láttuk a vasútvonal által átszelt parkot, mely a Brunswick Teréz grófnőjé volt, ki a magyar kisdedóvás meg­alapítója volt; mint kiváló zenekedvelő Bethowen nagy zeneszer­zőnek emlékét is megörökítette több zeneszerzeményével. Nagytéténynél némi élénkség szállta meg ifjúságunkat a Duna és Csepelszigetnél, majd a Lágymányos nyugati szélén a budai hegyek között a Déli Vaspálya állomására értünk. Itt, úti tervünktől eltérve, egyenesen a Városligetbe vivő villamosra szálltunk fel, hogy tanulmányútunkat a Műcsarnok, Mezőgazda- sági muzeum, a tó s a Vajdahunyadvárának, ebéd után az újon­nan berendezett állatkert megnézésével fejezzük be. Hátzsákjain­kat a Kéményseprő vendéglőben, ebédlő helyünkön hagyva, vígan indultunk szeretett fővárosunk városligeti nevezetességeit is meg­szemlélni. Az érdeklődés legmagasabb foka az eleven állatok lá­tásán csúcsosodott ki. Az állatkert csodás kiépítésével és tanul­ságos állatpéldányaival nem ok nélkül ragadott el tanárt és tanít­ványt egyaránt. A budapesti állatkert oly szép, oly kiváló képze­lettel van kialakítva, hogy befejezésével nem csak hazánknak, hanem egész Európának fenomenális nevezetessége lesz. Érdemes Budapestre utazni csupán az állatkertért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom