Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911
- XXI11 — vármegye legnagyobb forgalmú és népességű helységét, mely a sok tatár, török, labanc dúlás következtében a XVIII. század elején néptelen puszta volt, mint a megye legnagyobb része. E megye csak 11 községből állott. Akkori főispánja Harruckern János tótokat telepített e vármegyébe s ezek képezik Csaba 50000 főnyi lakosságának is főzömét E város a Nagy Magyaralföld közepén fekszik s körülötte csak sík mező, szétszórt tanya s az állomásoktól távolfekvő templomtornyok és szélmalmok láthatók. Szolnok előtt a Tisza vashídját érjük, a melyen keresztül robogva a Tisza és Zagyva közt elterülő síkság azon részére értünk, amelyen a diadalmas hadjárat legszebb csatáit: a szolnoki-, tápióbicskei-, gödöllői- és hatvanit vívták honvédeink. Nagykátától Budapestig a Cserhát hegység ama déli ágát szeljük át, amely Czeglédig, sőt agyag- és homokdombsoraival Szabadkáig terül el, délre térítve úgy a Tisza, mint a Duna folyását a sebes folyású Dráva és Száva torkolatáig. Tanulóinkat meglepte Budapest X. kerületének: Kőbányának és rendező állomásának pazar villany világítása és a záporeső, amely fogadott a keleti pályaudvarnál és áztatott, míg begyalogoltunk a hosszú Rákóczy-út és Muzeumkörúton a Gróf Károlyiutcában levő elemi iskolába, éjjeli szállásunkra. A napi utazás és figyelés mindenkit úgy elárasztott, hogy csakis a lefekvésre gondoltunk s az elemi iskola igazgatója: Sturtz György vacsorára hívását a vezető tanárok is csak Paál G. igazgató biztatására fogadták el. A vacsora a Sas-kör helyiségében volt, hói jelen volt házigazdánkon kívül még a körnek egy nehány más tagja is, a kik élénk, humoros társalgásaikkal hamar elverték az útasok bágyadtságát, sőt Újvári Károly kiváló, most nyugalmat élvező színész, debreceni anekdotáival és remek alakításaival vérmes hangulatot váltott ki, amely mélyen benyúlt az éjszakába. Tanulóink jól kipihenték magukat s reggel 6 órára mind talpon voltak, izgatván őket az a tudat, hogy a fővárosban vannak. Nyugtalanúl várták a reggelizés és indulás idejét. — A fiúk útazásunk eltelt ideje alatt élénkek, kedvesek és jók voltak s a vezetők megnyugodva kezdettek pünkösd szombatján Budapest előirányzott nevezetességeinek megtekintésére a kalauzoláshoz. Útunk az Egyetem-utcán a Ferenciek terére vezetett, ahól láttuk a br. Wesselényi emléktáblát s a Kossuth Lajos-utcában a Werbőczy szobrot, a Kigyó-tér-, Eskü út-, Eskü-téren át az Er- zsébet-híd és a Dunaparthoz mentünk. A gyönyörű Erzsébet-híd és a páratlan szépségű Dunapart a budai oldalon a királyi vár
