Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911
- XXIV — ral annyira megragadta a fiúk figyelmét, hogy alig lehetett őket tovább haladásra serkenteni. Felvonultunk a Ferencz József rakparton a Petőfi szobrához a Petőfi térre, majd a Vigadó előtt elhaladva, a Ferencz József-térre értünk. Itt körüljártuk a Deák Ferencz, Eötvös báró, Széchenyi gróf szobrát s az Akadémia épületéi az emléktábla megtekintésére. Itt kezdődött [meg az átjárás megtanulása az utakon és villamos vonalokon át, ami kezdőknek nem éppen könnyű munka. A Lánchídon át a várhegyet átfúró Alagúthoz s innen a várba felhúzó sikló állomáshoz érve, a várba indultunk fel. A várbeli siklóállomás melletti kitekintőről gyönyörködtünk a Duna mozgalmas forgalmában, a rakpartok élénk nyüzsgésében, az Országház hatalmas és remek épületében, a Lánchíd szépségében. A miniszterelnöki palota elé pesti vezetőnkkel a királyi palota külső nevezetességeit, udvarait s majd belsejét néztük meg összes termeivel. A királyi termek fényes bútorzata, értékes csillárai, gobelin szőnyegei, aranyos kandallói és kemencéi, finom szobrai, pompás és tanulságos festményei, padlói egészen elbűvölték fiainkat s az „Ezeregy Éjszaka“ regéinek színhelyét látták maguk előtt valóságban szereplő alakok nélkül. Mintha valami jobb érzés szállta volna meg a palotaőrt is, oly melegen és részletesen magyarázott meg mindent ifjúságunknak. Ilyen ragyogó királyi lak látásán nagyon természetes következményeként keletkeztek ifjainkban oly érzelmek, melyek ily szavakkal hagyták el ajkaikat: „Kár, hogy üresen áll ez a remek palota!“ „Ha ilyen szép lakása van királyunknak, miért nem lakik itt ?“ „Mennyivel büszkébbek lennénk, ha felséges királyunkat is e márvány palotában látnánk!“ Benéztünk a palota előtti díszkertbe is, melynek elkápráztató, szép virágszőnyegei közül Savoyai Jenő zentai győző hatalmas lovasszobrát figyeltük meg. A kerti erkélyekről a pesti oldal szépségeit s a Dunát nézték fiaink egy jó félórán át. A megelégedésnek, a látottak alapján feltörő öröm szavainak feljegyzésére gyorsíró kellett volna. A királyi kertből átverődtünk a Vérmező fölötti sétányra és fnegismerkedtünk a budai hegyekkel és beépítési módjukkal. Innen a ^Hunyadi László lefejeztetése által szomorú emlékűvé vált Szent György-térre, a Szent György-úton a Dísz térre vonultunk és körüljártuk a jól sikerült mestermívű Honvédszobrot és az ünnep előtti vásárt. Az eladó és vevő közönség között a Tárnokutcán át a kecses külsejű Mátyás templomba tértünk be, mely remek belsejével, különböző korbeli díszítményeivel és festmé
