Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910
XLIII gyakran változtak, odahagyva szűkös dotatióval járó állásukat, hogy aztán mint papok, tudósok terjesszék az evangélium világosságát. Csak névleg említem meg ezek közül Baranyai decsi Czimpr Jánost a nagy tudóst, Böjti Veres Gáspárt és Maros-Vásárhelyi Istvánt, ki később, mint az enyedi egyházmegye nagyérdemű esperese, 1720 bán püspökké választatott. 1718 bán jelentős és nevezetes fordulat áll be kollégiumunk történetében. A nagy adományokkal és fejedelmi támogatással virágzásnak indult sárospataki ref. főiskolát, mely az Ország szemefényének tartatott, a vallási türelmetlenség, a protestánsok erőszakos üldöztetése és bekövetkezett politikai zavarok miatt az a súlyos csapás érte, hogy II. Rákóczi György halála után annak özvegye, Báthori Zsófia és fia áttérvén a róni. kath. hitre, az iskolát fegyveres erővel elfoglalták, a tanárokat és tanítókat onnan kiűzték és átadták a betelepedett jezsuitáknak. E szomorú esemény napja 1671. okt. 20-adika voit. Kétes reményekkel eltelve vonult ki a múzsa sereg az ágyuk fenyegető torka által békés otthonából kizavarva, két tanárának, Buzinka Mihálynak és Pósaházi Jánosnak vezetése alatt Patak városából, Erdély felé fordítván sóvárgó tekintetüket és Isten után annak buzgó, vallásos fejedelmétől, Apafi Mihálytól várták a megváltó szózatot. Reményük valósult. A kegyes fejedelem megszívlelvén a vándor professzorok kérő leveleit, melyeket a Magyarországból Erdélybe menekült bujdosó magyarok is támogattak s egyetértve az ország rendéivel, védelmébe fogadja a hontalan sereget és a gyulafehérvári Bethlen Gábor alapította kollégiumot jelölte ki helyiségéül, melyet romjaiból hamarjában kijavíttatott Tiz évet töltöttek már a bujdosók új hazájukban, még mindig bízva egy jobb jövőben, mely visszavezeti őket az ősi falak közé. S e várva-várt idő be is következett. Tököly Imre visszaadta 1682-ben az iskolának elvett hajlékát és jövedelmeit. Ekkor a tanulóknak egy része Sallai Pál vezetése alatt visszatért Sárospatakra, a másik része azonban nem tágítván szeretett öreg tanáraik, Buzinkai és Pósaházi mellől, továbbra is frekventálta a még mindig bizonytalan alapokon nyugvó scholát. Mert bármennyire óhajtotta is a fejedelem. Apafi, az iskolát biztosítani, nemsokára bekövetkezett halála s a politikai zavarok, Erdély önállóságának megszűnése, újabb csapást mértek az alig gyökeret vert múzsa-hajlékra. Gyulafehérvár parancsnoka, Steinwill generális ujittatván a várat, a gimnázium épületét lefoglaltatta erődítési célokra s kiadta a rendeletet a kiköltözködésre és távozásra. Ellentmondás nélkül kellett e megmásíthatatlan rendeletet teljesíteni, ha csak nem akarták magukat a múzsák templomának romjai alá temettetni. 1716. március 26-án vonult ki a gyászoló sereg azon hajlékból, melynek falai között 44
