Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910
— XII — merősen hangzik ez nekem, de tiszta képet alkotni arról magának nem tud. Most már talán az következne ebből, hogy én azzal a követeléssel álljak elő, hogy igenis méltóztassék egy kis fizikának az alsó osztályban helyet adni, vagy talán azzal, hogy méltóztassék a fizikát a kísérletek helyett a levezetésekre basirozni. Egyiket sem követelném, de igenis nagyon óhajtandónak tartanám azt, hogy a mathematika oktatásával kapcsolatban dolgoztassák fel példák alakjában a fizika anyaga. A mathematika reformjával kapcsolatban, a mikor a III. és IV. osztály óraszáma is megszaporodna a geometriaiakkal, hiszem hogy beilleszthető lenne minden esztendőre egynéhány fizikai példa kidolgozása is, a mikor is a szükséges új fogalmat kellőkép meg lehetne a tanulóknak világosítani, esetleg a használatba vett tételt kísérlettel is igazolni. Az I—VI. osztályig jóformán az egész fizikát keresztül lehetne dolgozni példák alakjában. Igaz, hogy az igy szerzett ismeret egy kissé elszórt lenne, de minden esetre erős, mert alig hiszem, hogy jobban elősegítse valami egy-egy törvénynek az agyban való megrögzítését, mint ha arra példát csinálunk, ha azzal esetleg kínlódunk is, gyötrődünk is. Ha a megfejtés nehezen megy is, s idővel hamar elmosódik is, maga a kiindulást képező törvény nagyon erősen rögződik meg. Óriási hasznát venné maga a mathematikai oktatás is az ilyen példáknak. A mathematikai reform munkálat ugyanis nagyon helyesen állítja előtérbe azon követelményt, hogy a függvény fogalma lengje át az egész mathematikai oktatást. Hol lehet a függési viszonyt szebben és jobban evidentiába helyezni, mint épen a fizikai példáknál, a hol az összes képletek kivétel nélkül függvényeknek tekinthetők. Talán kivihetetlennek tetszik az alsó fokozaton fizikai példák feldolgoztatása, de ez csak az első pillanatra tűnik
