Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
V. A föld középpontja. É rzéki világunk összes tüneményei nagy mértékben egy- szerüsülnének, ha azokat a Nap körül keringő Föld máskülömben nyugvó középpontjából szemlélhetnők. Itt, a forgásból és a tömeg vonzásból eredő hatások egyoldalú értékének minimális befolyása mellett tüneményvilágunk egészen kivetkőznék földi karakteréből és csak azok a külső tényezők maradnának érvényben, melyek behatásaikban kétségtelenül itt a Föld felszínén is megnyilatkoznak, de csak a belsők hátterében s azokkal egybeolvadva a közös tényezőkben. Egy átható tekintet innen, a földi energiák eme kiindulás pontjából — mintha közelebb hozná az embert az elérhetetlenhez .... Tágas, gömbalaku teremben vagyok, melynek egyhangú folytonosságát a megszokott bútorok bámulatos összevisszasága szakgattja meg Szekrényeim hanyatfekve, vagy csúcsaikra támaszkodva vonaglanak a falon ; székeim, állványaim lábaikkal fölfelé ágaskodva meredeznek reám, mintegy vágyat érezve valamely más, még képtelenebb pozitúra után Faliórám ingája vízszintesen hadonázik a levegőben. Még súlyzóim is tüntetnek az egyensúlyozás törvényei ellen : mintha lélek szállt volna beléjök, a többi tárggyal együtt könnyedén gördülnek, botorkálnak ide-oda az oldalfalon.
