Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
- 9 A földi vonzást párciális részleteiben nem ismerjük, kísérleteinkben is ritkán szemlélhetjük. Mi csak a végső eredővel vethetünk számot itt a mi vékony életrégiónkban, mikor a szabadon bocsátott tárgyakat a Föld középpontja felé látjuk törekedni. De tévednénk, ha azt hinnök, hogy ez a mozgás nagyobb mélységben, péld. a földsugár felerészé ben is teljesen ugyanazon szabály szerint menne végbe, mintha az egész tömeg a belső pontokra nézve is a Föld középpontjába lenne összpontosítva. Tekintsük a Földet homogén alkoíásu gömbnek Osz- szuk fel egész tömegét a végtelen távolból jövő hatások nivó felületeinek megfelelő módon egy-egy gömbrétegre s az ezt határoló gömbszeletekre. A gömbréteg középpontja a Newton-féle általános vonzás törvény szerint a nagyobb gömbszelet centrikus és a kisebb gömbszelet ellentétes irányú — mondjuk anticentrikus — vonzásának lesz alávetve. Maga a gömbréteg tömege pedig minden benne levő pontra ol- dallagos, lateralis hatást fejt ki a gömbréteg középpontjától számított távolság arányában. Minél közelebb esik e réteg a Föld középpontjához, annál nagyobb a benne levő pontra ható központellenes, anticentrikus és lateralis vonzás a másik gömbszelet által kifejtett centrikus vonzással szemben. Fer- mat nak Mersenne által ismertetett számitásai talán éppen ilyen felfogásból indulhattak ki.1 Ha a Föld tengelyével parallel irányban vesszük fel a metsző síkokat, akkor az egyenlítő vonalától a középpont felé számított helyzet mélységek a felület aequidistans köreivel fognak egy jelentőségre jutni a kétféle vonzás kölcsönös viszonya tekintetében Ily felvétel mellett számításaim szerint, az egyenlítő alatt egy fél földsugárnyi mélységben, a felszínen az északi és déli 60° szélesség körül & R3- térfogat rész tömege, — a homogén szabályos gömbnek vett Föld ^ része fejt ki anticentrikus és lateralis hatást a metszés esik ‘ Heller Ágost; A fizika történet?.
