Református Kollégium, Marosvásárhely, 1907
6 hadnagy lett. Részt vett Bem tábornok vezénylete alatt a segesvári, medgyesi, szebeni, feketehalmi csatákban. Fekete- halomtól a sereg egy része Töresvárra ment, a más része és ezzel együtt Bihari is, Brassóba, a hol az ezredi irodában, többnyire a helyőrségnél volt alkalmazva. Mikora muszkák a tömösi szoroson betörtek, a brassói helyőrségből mintegy 140-en s azok között Bihaii is, fölvonultak a brassói kis várba, hogy Kiss Sándor visszavonulását fedezzék; de Kiss Sándor nem tért ott vissza. A kis váracskát az oroszok ellen három napig védték a honvédek, de tovább tartani már nem lehetett és az őrség a feladást mondotta ki. A közbenjárással Bihari Sándort bízták meg, a ki az ott levő honvédek közül legjobban bírta a német nyelvet s mint „parlamentair“ értekezni tudott Lüders orosz generálissal. Az átadási feltételek közt volt, hogy nem csak a várat adják át, hanem magukat, az őrséget is, és így az őrséggel együtt Bihari is orosz fogságba esett augusztus 19-én. Az oroszok őket átadták az osztrákoknak, a kik Fogarasba küldték a foglyokat, de onnan csakhamar Brassóba szállítva ismét az oroszok kezébe kerültek. Ezek aztán a Szebennél is fogságba esett 22 honvéd tiszttel és 2000 közvitézzel együtt Bihariékat is oláhországba szállították; onnan 8 nap múlva ismét vissza Brassóba. E sok költözködés alatt Biharinak a brassói várostrománál kapott sebe annyira elmérgesedett, hogy nehány hétre kórházba került. A nyár és ősz hátralevő részét Brassóban töltötték; a közelebbi decemberben Szebenbe vitték, a hol többekkel együtt fogságban volt 1850. március 10-ig, mikor Chavanne tábornok szabadon bocsátotta ideiglenesen. De e szabadság nem is sokáig tartott, mert április 15-re újra beidézték. Ekkor fölülvizsgálat alá vetették és mint katonai szolgálatra alkalmatlant, végleg elbocsátották. Az itt előadott részleteket Biharinak 1902. szeptemberben szerkesztett, sajátkezüleg irt jegyzeteiből vettem. De kiegészítem a tőle szóbeli elbeszélés útján hallott egy részlettel.
