Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
19 erkölcsi jellem, ki bűneinek tudatában alázatos és irgalmas, ki szomjuhozza az igazságot, ki az igazságért háborúságot is szenved, boldog, mert övé a mennyeknek országa; a szép lélek, a tökéletes ember pedig „fönn a derűs egü világban, az elvont szépnek báj honában“, nyeri el pályadiját, hol: A kínoknak jajja nem viliarz'; Itt a lelket fájdalom nem metszi, Szenvedést itt nem kell megkönnyezni: Öröm könyre vár a hősi harcz. Bájosan, mint vész után szivárvány Felragyog felhő foszlányokon: Úgy dereng itt át a bú gyászfátylán Lelki béke, nyugalom. (Ideal u. Leben ford. Szász KJ * * * Schiller azonban nem csak hirdette, de követte is nevelési elveit, saját egyéniségében érvényesítette azokat. Sokat kellett szenvednie, csak sorvasztó betegsége is óriási kínokat okozott neki. Goethéhez intézett egyik levelében (1797. decz. 8-áról keltezve) fájdalmasan Írja: „Egy napig tartó jó hangulatomért 5—6 napra terjedő betegséggel és szenvedéssel kell lakolnom.“ De azért nem zúgolódik, a csapásokat békés szívvel tűri és indulatain olyan hősiességgel vesz diadalt, a minővel a a sárkányölő johannita-lovag, ki mesterének kemény, lesújtó Ítéletét alázatos szívvel fogadja, ki önmagát legyőzve, a legszebb győzelmet aratja, kihez a mester aztán szeretettel szól: „Ölelj meg, oh fiam! Kikiizdve lám a legszebb hőstett, Vedd a keresztet! Ez dija, Hogy önmagad bátran legyőzted !‘‘ 2*
