Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
17 előbb a morálhoz tanácsért, mielőtt az érzékek szavának engedelmeskednék, hanem bizonyos határozottsággal, a tévedés veszélye nélkül teszi azt, a mit az erkölcsi törvény parancsol, mert lelkében összhangot létesített a művészeti, erős akaratot fejlesztett az erkölcsi nevelés: szabad, erkölcsi lénynyé lett. Schiller tehát az idézett müvében külön-külön juttatja érvényre az erkölcsi és művészeti ideált; az aes- thetikai nevelésről szóló 27 levelében azonban az erkölcsi ideált teljesen beleolvasztja a művészetibe, és határozottan kimondja alapelvét, hogy a művészet, a tökéletes szép, legyen az emberiség nevelője, méltóságának őre és boldogságának megteremtője. Hogy Schiller a tökéletességre vezető utat a művészetben keresi és találja, azt megmagyarázza a művészetről szóló felfogása. Szerinte a művészet, mint az örök szép- és jónak foglalata, irányította az ember törekvését nemesebb czélok felé. Szerinte a művészet azt az ismeretlen lényt, mely hatalmát a természetben oly félelmetes módon nyilvánítja és a melytől az emberek mint ismeretlentől félnek, közelebb hozta a halandókhoz azáltal, hogy mint az ember lényének ideális visszfényét annak nemesebb tulajdonságaival felruházta egyfelől, másfelől pedig mint az igazságnak, boldogságnak, örök jóságnak kittforrását dicsőítette. És ezt a világnézetét fejlesztette és erősbitette a görög művészet tanulmányozása. A görög nemzet — nevelési princzi- piumának megfelelőleg — a szellemi és testi életnek egyensúlyát, harmóniáját, a túlnan és innennek egybeolvadását-, és ebből kifolyólag minden igaz emberinek — úgy társadalmi mint egyéni téren — a szépnek tökéletes formájában való előterjesztését tartotta az ember főczéljának. Ez az elv megragadta Schiller lelkét is. De nála ez a princípium, melynek határát már Aischylos 2
