Református Kollégium, Marosvásárhely, 1904
5 ilyen életet nem kiséri sem a jelen elismerése, sem az utókor kegyelete. Nemes tanuló ifjúság, kedves ifjú barátaim ! Midőn ez ünnepélyes órában beszédemnek tárgyát'szándékosan az ősök erényeinek magasztalásából merítem, nem azért tettem, hogy a mondottak pusztában elhangzó szavak legyenek előttetek. Nem akarom ugyan korunkat a múltak viharverte tarlóihoz hasonlítani, de azért bevégzett czélok előtt még sem állunk. Protestáns hitünk erösitése, magyar hazánk boldogitása, felvirágoztatása még igen-igen sok hithü és hazaszeretettől lángoló kebel támogatását igénylik. Mindkettőnek erösbödése követeli életetek egész munkásságát; felétek, kik a természet rendje szerint annak jövendő támoszai vagytok, nyújtják esdeklő kezeiket, hogy lelketeknek minden gondolata, sziveteknek végső dobbanását a maguk számára lefoglalják. Nagy- gyá csak az a nemzet lehet, melynek fiait az erős hitből fakadó honszeretet hatja át, mely nem ismeri a csüggedést, bátorságot önt a félénk szivekbe s hőssé, elszánttá teszi még a gyávát is. De ha hiteteket elvesztitek, ha csüggedés, félelem szállja meg lelketeket, inerészbben tör rátok a romboló vihar, mely kietlenné teszi jövöteket. Azért kell magatokat az ősök lélekemelő példáival vérteznetek, nehogy a külömbözö áramlatok, melyek hitünket megingatni, befolyások, melyek lelkiismeretünket tágítani, hazaszeretünket gyöngíteni törekednek, minden szép és magasztosért lelkesülni tudó ifjú lelketeket tőrbe ejtsék. Az a nemzet, melynek fiait szent ideálok lelkesítik, hol a férfi nemes eszmékért küzd, hol a haza egyetemét egy közös czél felé törekvő munkásságnak eszméje hatja át, az el nem bukhatik, meg nem semmisülhet. Egy nemzet, melynek fiaiban a hit és honszeretet lángol, egy szebb jövő iránti reményét el nem veszítheti, annak nagynak, boldognak és hatalmasnak kell lenni ! És én hiszem, nemes tanuló ifjúság! hogy ti e hitben engem megerösittek. Megvagyok győződve, hogy telketek a
