Református Kollégium, Marosvásárhely, 1904
6 veleszületett ösztönénél fogva is, csüggedés nélkül néz egy szebb jövő elé. Lebegjenek azért mindig szemeitek előtt dicső őseinknek e nemes eszményképei, érleljétek meg lelketekben, hogy munkásságtok, melyet magatok érdekében végeztek, egy nemesebb, magasztos ibb czélt, a haza érdekeit is van hivatva szolgálni, erősödjetek hitben és hazaszeretetben és akkor protestáns anyaszentegyházunk virágzóvá, magyar hazánk nagygyá és hatalmassá lessz ! Megelégedéssel kell tanúságot tennem, hogy tanuló ifjúságunk a lefolyt tanévben eredményesebben oldotta meg feladatát, mint a mégelözö évben. Szolgáljon bár ez buzdításul a jövőre, nem mellőzhetem azonban mégis annak kijelentését, hogy nem mindenik sáfárkodott kellőleg a neki adott talentumokkal. Mert ne vegye senki rósz néven tőlünk, ha szigorúan számon kérjük a felügyeletünkre és vezetésünkre bízott növendékektől munkásságuk eredményét; hiszen mi együtt örvendünk az örvendökkel és fáradozásaink jutalmát látjuk a sikerben, de a hanyagságnak, nem törödömségnek is ép úgy megvan a büntetése, mint a szorgalomnak a jutalma. És ha valaki könnyelműségből tétlenül vesztegeti idejét, mulasztása bizonnyal súlyosabb beszámítás alá esik, mint azé, ki tehetség hiányában nem tud boldogulni a gymnasiumban. De elvégre is nem okvetlenül szkséges mindenkinek gymna- siumot végezni. A ki nem érez hivatást vagy tehetséget magában ezen a pályán, igen helyesen cselekszik a maga érdekében, ha hivatásának vagy tehetségének megfelelőbb pályát választ, különösen, midőn a jelenben, s remélhetőleg még inkább a közel jövőben oly sok alkalom kínálkozik tisztességes és biztos existentiát nyújtó gyakorlati pályára. Szükségesnek tartom ezt hangsúlyozni főleg azon szempontból, mert sokan még most is abban a téves felfogásban vannak, hogy a társadalomnak számba vehető és tisztelt tagja csak az lehet, ki a gymnasiumnak nehány osztályán magát valahogyan átküzdötte, bármint nyomorog is aztán az életben
