Református Kollégium, Marosvásárhely, 1904
114 dekesebb esettel találkozik, szép festését adja a tavi életnek, egy-egy halászati-vadászati módnak. Beosztása azonban, még a megyék szerinti módszert is tekintve, néhol ingadozó. A Balaton tárgyalásának elhelyezése, habár e tónak leírása különben jó és tárgyilagos, — nem szerencsés: de itt élvezhető szép festését találjuk a tó életének. Az erdélyi tavak a munkának mostoha gyermekei, aránylag ezekkel bánik legfösvényebben, pedig itt is van egy némelyik, a mely megérdemelné a figyelmet. — Hibája a a felsoroltakan kívül, hogy forrásait öntudatosan nem idézi elég lelkiismeretességgel, pedig az egész dolgozaton, habár önállóságát az előszó nagyon hangoztatja, vezérfonalként húzódik végig a főforrás, talán az „Osztrák-Magyar monarchia írásban és képben“ ez. nagy munka hatása; leírásaiban pedig gyakran megmondja, hogy Jókai, Bársony István, vagy más után idéz, de gyakran is nem mondja meg. Néhol pl. az Ecsedi láp lecsapolásáról szólva, nem a napjaink színvonalán van, régi a segédmunkája. Egy szóval a nagy terjedelemhez képest nem assimilálja mindenüttaz olvasottakat, hanem elég nyersen tálalja föl az idegen gondolatokat. Feltűnő rósz magyarsága van, különösen a munka elején sok mondata annyira kuszáit, hogy alig érthelő meg. Azonkívül befejezést* adni teljesen elfelejti, egész nyugalommal megmarad a tárgyalás az utolsó mondatig s ott azon megnyugtató gondolattal teszi le a tollat, hogy a vásárhelyi egykori kerek ló zárja be hazánk állóvizeinek ismertetését. Hibái vannak e szerint, azonban tárgya iránti lelkesedését, am- bitióját, szorgalmát és más felsorolt érdemeit nem homályositják el. Ezek alapján a „Küzdj és bízva bízzál“ jeligéjű műnek a 30 korona pályadijat kiadandónak ítéljük. Szerzője: Baranyai Károly Vili g. o. Az ugyanezen kérdésre pályázó másik munka jeligéje: „Jer, nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja tükrözetén reszket s mikor a hold fénye alatta ég.“ (Bercsényi) 126 lapra terjed. Ez is érdemes munka, az elsővel versenyez. Módszerét jól eltalálja, mert az általános tárgyalások után mindjárt a Balaton tárgyalásánál kezdi, tehát előbbi munka aggodalmait nem osztja. Igaz ugyan, hogy a befejezést ez is feleslegesnek tartja; néhol elsieti a dolgot különben is. így a tordai, vízaknai tavakat csak névszerint említi meg, a Csorbái tóra is fölöslegesnek tartja sok szót vesztegetni, a Szt. Anna tónál nem fordít figyelmet arra, hogy eredetéről is szóljon valamit. Hibája az is, hogy terület meghatározásoknál neki mindegy, hogy mérföld, vagy kilométer szerint van adva az illető szám, a szélességet adja az első, a hosszúságot a má:odik méretben, mivel annyit ér el, hogy az olvasónak kell
