Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
— 42 — térnék át, legyen szabad megnyugtatnom azokat, a kik az eddig hallottak egy részében folyton stylizálással találkoztak és ezt apprehendálják; hiszen csak egy kísérleti tanítási mód ez is és a rajzolás czélja igy is elérhető, a mely czél a rajzi tudás alkalmazásában, hasznosításában áll; ilyen kísérleti módok voltak is, vannak is; csak a növények szárastól, gyökerestől való naturalisztikus ábrázolására kell rámutatnom, vagy utalok azokra a merő vonalmenetekből, fonatokból álló ma divatos oldásokra, a melyek szinte kitanulhatatlan fordulatokból, kanyarodásokból állanak; a mint már most a naturalisztikus módon ábrázolt növényvilág diszitő szerepét felváltó ezen vonalmenetekből álló compositum sem lesz örök életű a decorativ művészetekben, azon módon más mixtum is véle pusztul, fejlődik, mint nemzetközi jellegű diszitő Stylus, de bármi következzék is ezek után, a magyar diszitő Stylus megnyugtató formái mindig megfogják állani helyüket, részint, mert virágai nem olyan módon stylizáltak, hogy csak nehezen volnának megérthetők, tehát a természetesség elve egyaránt érvényesül a stylizálással,1 részint mert kevés fáradtsággal is olyan pompás uj meg uj formák kerülnek felszínre, a melyek folyton az újdonság ingerével bírnak ; hiszen népünk lelke, gondolkozása nyilvánul meg ezekben, akárcsak a népmesékben, népdalokban. A gymnasium többi tárgyaival való összekapcsolása a rajzolásnak a tulajdonképeni művészeti oktatás kérdéséhez tartozik, a melyben a rajztanitással némileg analog módon volna hazai és nemzeti művészetünk kiemelendő; midőn például a XIV. század szobrászatáról volna szó: György és Márton szobrászok műveit s az ezen korbeli faragási munkákat nemcsak bemutatnánk, hanem bővebben is méltatnánk, mint a velők egykorú külföldi műveket; vagy a XVIII. század külföldi mestereinek emlegetésénél festési modor, kezelés 1 Csak a természetes szölőlevélre vagy tölgylevélre utalok a megszokott formájú virág és levélformákon kívül állításom igazolására.