Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
41 — lehet ezt is érteni, ha meggondoljuk, hogy kiki próbálgatott valamikor fejet rajzolni, de aligha ambitionálta magának azt, hogy valami eszményi szép lesz a rajzból, vagy még ha ábrándozott is rajzolása közben az eszményi szépről, kétséges, hogy ábrázolása megfelelt-é várakozásának; nehéz tehát az ó-classicai művészet remekeit, az istenszobrokat lerajzolni. A tanár munkája sokkal eredményesebb, ha lelkesedést tapasztal tanítványai részéről, s ők inkább fognak lelkesedni a könnyebben megérthető, jobb eredménynyel visszadható formákért; igy ha a magyar arczképszobrokkal összehasonlításra alkalmas szinte önként kínálkozó ismerős arezokra hivatkozhatnánk, a formák megértéséhez szinte játszva juthatnánk el; csakhogy ilyen magyar arczképszobraink nincsenek még; Hermann Ottó magyar typusok ez. müvében ott látjuk a komáromi szekerest, az alföldi halászt, kanászt — ezeket a tősgyökeres magyar typusokat —élethü fényképekben, ezekről kellene gyps mintákat csináltatni és ezeket rajzoltatni ; ez azonban nem igen jut eszébe annak, a ki az anthropologiai méréseket végzi — vagy a koponya formáit, dudorait szemléli tudományos szempontból pedig tán annyi helyük volna ezeknek a modern magyar arczképszob- roknak is kiállításokon és az iskolákban, mint a mennyi a görög ember arezmásának van. A magyar typust kellene rajzoltatnunk és a magyar nép typtkus alakjait; milyen kár, hogy ma sincsenek tisztességesen és hozzáférhetően sokszorosítva az Izsó Miklós genre szobrai, a lendületes vonalokban tánezoló vőfély, a fonóházi jelenet, a búsuló juhász, milyen élvezettel lehetne vázoltaim az ezeken lévő szépséges mozdulatokat, a drapériát, milyen kedvvel foglalkoznának ilyesmivel a tanulók s attól sem kellene őket félteni, hogy a szintelenség miatt meghiányosodnék szinérzékíik, hiszen csak egy vagy másfél évig rajzolnának ilyenformán gyps után és nem 3—4 esztendőn át. Mielőtt a rajzianitással kapcsolatos művészeti oktatásra
