Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
— 36 — nagyobb kedvvel fog rajzolni a gyermek, mintha lapokon át háromszögek vagy sokszögekből összerótt, — ismétlődésükben unalmas combinatiókat csináltatunk velők; épen ilyen unalmas az örökös palmettázás is; meg lehet mutatni nekik a meandert rytmusával együtt — de e tiszteletreméltó classikus forma nem mond semmit a mi érzésünkről, gondolatvilágunkról, mert hanyagoljuk el mi legősibb formáinkat, mért kell a tanterv szerint a Priamus kincsei díszítéseire gondolni; vannak a mi történelmünknek olyan kincsei, a melyek keleti, byzanczi jellegük dacára is közelébb állanak hozzánk ; az úgynevezett Attila kincse, Lehel kürtje, az ősmagyar sírokban talált boglárok, ékszerek, maga a korona mind megvannak hü galvanoplastikai utánzatokban — de sajnos nem az iskolákban; pedig mindegyiken vannak ám a gyermek; kedélyhez is találó naiv ábrázolások, a melyek minden naiv- ságukban is tanulságosak és érdekesek; a lovas vitéz, a vadászat jeleneteinek ábrázolása ezen edényeken őseink felíegyverkezési módjáról beszélnek; a fegyverek, csattok, pitykék, boglárok pedig természetben volnának bemutathatok, a melyekről ősmüveltségünknek egy-egy kimagasló sajátsága, az őseredeti formák máig fennmaradt egész serege volna leolvasható és lerajzolható. Csak igy tervszerűen kezdve lehetne sikerrel vezetni tovább a magyaros elemek ismertetését, de ismétlem úgy, hogy applicatióiban is bemutatnánk ezeket a diszitő elemeket; mert mig a meander, palmetta stb. formáit ott találja a tanuló a classicus ember ruházatát fegyverzetét ábrázoló képeken, de a rajzolt magyar formákat hasztalan keresi magyar történelmi tárgyú festményeken — minthogy ilyeneket — sajnos — nincs alkalom látni mindenütt: a magyar vise- letek nagy alakban ábrázolása, vagy természetben való bemutatása is szükségeltetnék már a tanítás ezen kezdetén is. A II. osztály rajztanitásának menetébe olyanformán volna a magyaros formák rajzoltatása beilleszthető, hogy a székely
