Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

kapu zábéit, ezeket az őseredeti formájú oszlopokat rajzoltatnák a stcreometriai oktatás keretében — a melyek épen úgy az oszlop, gúla, henger és kúp combinatiói, mint a tantervben kívánt római határkövek, mértföldruutatók; a magyar építő és diszitó styl alapformáinak megismerésére és begyakorlására egyaránt nagyon alkalmasak volnának továbbá vidékek szerinti nagy változatosságuk miatt a kapubálványok faragási módjai, a fejfák, kopjafák; ha még az ezeken lévő naiv lapos mivii faragást vagy vésést tekintjük: ezek a könnyen megérthető formák épen előiskoláját képezhetik a következő osztályok szabadkézi rajzi anyagának. Mert ha a két alsó osztályban sikerült felébreszteni a megkívánható érdeklődést diszitő stylusunk sik és térformái iránt: úgyszólván a kezük ügyében van a tanulóknak minden további fejlesztésre alkalmas forma, s nem kell félnünk attól, hogy egy-egy nehezebb magyar diszitő stylben tartott térkitöltés vázolásánál megakadnak a III. és IV. osztályban; részemről épen az ellenkezőjét tapasztaltam ennek; tudniillik a tömeg tanítás alkalmával a kifüggesztett nagy falminta megértéséhez

először magyarázó rajzi eljárás és nagyjában való külön vázolás lévén szükséges: ezen táblai rajzolás és magyarázás közben nem egy tanuló olyan helyes arányú és jellegzetes oldást csinált a nagy minta nélkül rajzpapirján — tehát pusztán a hallottak alapján, hogy habár egyes részleteiben nem is egyezett meg rajza a később kifüggesztett nagy mintával: egészben véve vonalmenetében a tér helyesen volt kitöltve a fin egyéni felfogása szerint; vagy pedig némelykor a typikus magyar formáknak a táblára való rajzolásom közben némelyik tanítványom egész térmegoldással lepett meg, tehát — a saját egyéni forma érzéke által diktált forma ismeretei alapján bővitette ki a táblán látottakat; így érvényesíthető egyszerre a rajzolásnál kívánatos szabad felfogás és egyszersmind a nagy fontossággal bíró emlékezetből való rajzolni tudás — mert a gyermek az egyszer-másszor kürnye-