Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
Mozgalom indult meg, Íróink, festőink, szobrászaink, építészeink körében a magyar építészetnek, művészi és nemzeti irányban való fejlesztésére; s ha van minden nemzetnek régóta már olyan iskolája, melyben az illető nemzet különleges nemzeti művészetét tanítják, akkor nekünk is szükségünk van egy olyan szakiskolára, a melyben művészetünk terén nemzeti irányban lehessen tökéletesedni, kivált mikor annyi ősformával dicsekedhetünk, a mennyit nem minden nemzet tudhat felmutatni. Építési módunknak typikus kifejezői az oszlopformák nincsenek ugyan még teljesen elfogadható tervezettel, mert a székelykapunak, mint építési emléknek oszlopai nem persa formákkal elegyes motívumok, a mint átalában helytelen dolog a magyar diszitő és építő Stylus hatalmas, változatos formáinak törvényeit a magunk stylusán kívül keresni ; a népies diszitő motívumok ismeretéből kell minden téren kiindulni és ugyanide kell visszatérni az oktatásnak is. A rajztanitás uj módszere a látás, a megfigyelő tehetség fejlesztésére, a tanuló tapasztalati köréből választandó anyagra utal, hogy vonatkozásaiban a rajzolandó anyagnak a tanuló érdeklődése annál inkább felébresztessék; a magyar diszitő Stylus változatos térkitöltései, virágformái, levélmenetei, vonalkanyarodásai nem sokkal közelebb állanak-é a tanuló gondolatvilágához, mint a csak képeken látott történelmi vonatkozású motivumok; a tulipános láda czirádái, a mente sujtása, a kapubálvány faragása, a fejfa vésése egyszersmind a térnek és hozzá alkalmazkodó formáknak harmonikus viszonyát mutatják, s mig a tantervi követelmények szerint a meanderben keresné a rythmust a tanuló, ott látja közvetlen közelében használati tárgyakon, a nem kevésbé rythmusos rozmaringszál applicatioit, levelek, virágok egymáshoz való arányait. A rajztanitás új módszere a formák emlékezetből való rajzolására \s nagy gondot fordít.
