Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

Hogy mégis olyan igen nehezen lehet általános elterjedését biztosítani diszitő és építő stylusunknak annak egyik oka az, hogy rettentően hozzá vagyunk szoktatva a mások véleményének tiszteléséhez és az a mi gondolkozásunk emésztő nyavalyája, hogy a múlt alkotásaiban utolérhetetlen példányképeket látunk, s ehez képest hiába van tele a levegő a nemzeti nevelés hangoztatásával, hiába akarnak forrongó erőink e téren is kiemelkedni: Szinte tervszerű az ellenállás minden újításnak.1

színek ; piros, kék, sárga, zöld a 'eggyakrabban használlak, a melyek az anyag szerint változnak ; igy a festett fabútorokon levő ornamentika kék vagy piros alapon van fejlesztve, a ruhadarabok közül a bőrmunkákon lévő díszítés a barna, lila, zöld sziliekben van variálva, vagy az egyetlen fekete színnel van visszadva virág, levél, levélszár, különösen barna bőrön, inig a fehér bőrön levő munkán ugyancsak változatos a szinvegytilék; az edényeken zöld, kék lila színek fordulnak elő; a magyar épitő Stylus némi alkotó eleménél a galambbúgos székely kapunál a lapos festett faragások fehér, piros, kék, zöld színűek, vagy ezek a lapos dombor- miivi modorban előállitott faragások festetlenül vannak hagyva, voltaképen vidékek szerint változó az egész kapualakzat, egyaránt előfordulnak a széles magas, széles alacsony formák, a mértani szerkesztésű díszítményekkel ékesek és a szabadkézzel vésett diszitésuek; ezek az építési részletek nyújtanak némi támpontot a magyar épilő slylusnál némely magyar vidék magyar stylben tartott házain kívül.

1 Egy épen idevonatkozó mostanában folyó vitatkozást akarok e helyen felhozz ni.

H. A. műegyetemi rektor évmegnyitó beszédében lándzsát tör az elfogadott történelmi stylusok mellett különösen kiemelve a renaissance épitésmódot, — ugyanekkor elkárhoztat minden modern törekvést az építés terén, minden modern törekvővel egyben, s e modern törekvők között bizonyos „mester“ szárnyaszegett kísérleteit is emlegette elrettentő példaképen az ifjúság előtt; ez a mester nem más, mint Lechner Ödön, kinek „mindössze“ olyan sikerei vannak épitő stylusunk- kal, mint a m. kir. iparművészeti iskola és múzeum palotája, kőbányai templom, a postatakarékpénztár hatalmas épülete stb. Midőn Lechner e rectori támadást kellő értékére szállítja le, a többek között igy szól: „ez országban mindenki tapasztalhatta, hogy valahányszor a legkisebb úttörő kísérletet teszi arra, hogy a maga mesterségét felszabadítsa a külföldi, főleg osztrák bélyegből: konok falba ütközik, mely a Iegtekervenyesebb utakon is eléje bukkan.“

Ugyancsak II. szerint „könnyebb volna egy új nyelvet feltalálni, mint egy új épitő stylust“; olyanforma kijelentés ez, mint az a kiabálás, a mivel a sötétben biztatja magát az, a ki fél.

Még jó szerencse, hogy a praxis rég túltette magát az e féle balvéleményen, még a legilletékesebb helyen is; mint idevágó fontos kulturális mozzanatot megemlíthetem, hogy iskola épületeket, magyaros mutivumokkal, magyar ornamentikával építtet a kultus ministerium.

3