Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

— 5 —

gyakorlati eredményeket azok a kutatások hozták meg várat- laul, melyeket az avatatlan haszonnélküli szőrszálhasogatásnak hajlandó minősíteni.“ Intő szózat az utókornak, hogy a tudományokat önmagukért és nem gyakorlati hasznukért kell művelni.

Az időfecsérelő és erőpazarló tévelygések egész sora tanította a későbbieket arra az óvatosságra, melyet Galilei, Newton, Descartes, s a többi lángelmék után az újabb természettudományi módszert alkalmaz minden céljának kitűzésében. Nem csekély mértékben járultak ezek a jóakaratu tévelygések azon örök időkre szóló alapelvek kiderítéséhez és igazolásához, a melyek korlátain belül egyik diadal után a másikat aratják a természettudományok.

Az anyag átváltozhatatlanságának és megmaradásának elve, az energia törvénye, s a tudományos vizsgálódás többi resultatumai szükebb és biztosabb térre szorítják az emberi elme tevékenységét; megdöntik a tudomány mindenhatóságába vetett hitet, de határozott irányt adnak az emberi akaratnak, s világnézetünket, karakterünket múlandó földi lényéhez illő formával ruházzák fel.

Ezekben rejlik a természettan általános vonzó ereje és manapság már elvitathatlan képző, nevelő hatása is. Fejlődésében, épp úgy mint alkotásaiban is, megtalálja minden életkor a maga gondolkodásának, észjárásának megfelelő részleteket: a gyermek a bámulatra keltőt, a meglepőt; az ifjú a fenségest, érdekest és tiszteletre méltót; a férfi a gyakorlatilag hasznosat, határozottat, félreismerhetlent és megbízhatót. És ezen érdeklődésünkben általános emberi természetünk legközvetlenebb megnyilatkozását láthatjuk, mely a tudomány eszközeivel föltartóztathatlanul vezet és visz bennünket ama magasabb régiókba, a hol az egyéni hatalom és kiválóság elenyészek; a már-már hitetlenségig hivalkodó tudás saját kicsinységére törpül s a természet örök, változ- hatatlan törvényei tárulnak elénk, hogy megismertessenek