Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903
minket az ember kicsinységével a teremtő Isten beláthatatlan hatalmával, s tudásunk gyarapítására ösztönözzenek. Ilyen értelemben e humánus czél szolgálatában van helye és jogosultsága a természettan tanításának középiskoláinkban. Magának e tudományág művelésmódjának, s különösen a mennyiségtanhoz való viszonyának ismertetése czéljából egy az elektrostatika köréből vett dolgozatomat van szerencsém több pontjaiban bemutatni. Az elektromos capacitas számítása és mérése. Midőn valamely elszigetelt testet dörzsölés vagy más gerjesztési eljárás utján villamos állapotba hozunk, vagy azt egy más elektromos forrásból megtöltjük villamossággal, a felgyűlt elektromosság mennyisége : Q = C. V Az arányosság tényezője C az a villamos quantum, melylyel a vezető akkor bir, midőn az a potential egységére van megtöltve. E tényező értéke a vezető alakja és helyzete szerint sokféle képpen változhatik, de egy ugyanazon vezetőre nézve változatlan körülmények között állandó értékkel bir, melyet először Volta nevezett a vezető capacitasának. Jellegére nézve a capacitas linearis mennyiség, mert az clectromos hatás Newton-féle törvénye szerint SlQ = m G = M LT~\ Q= M* L 2 T~\ V=~ =■ M2 L2 melyekből L2 L Minthogy egy R sugaru gömb felületének bármely pontjára nézve a potential érték V= — és Q = RV R mondhatjuk, hogy a capacitas, egysége azon gömb capacitása, melynek sugara a hossz-egység. Egy tetszés szerinti alakú vezetőre nézve a capa- citást ez a = Q C V viszony határozza meg; e szerint, ha a vezetővel között elektromosság mennyisége és a vezető potentialja e töltés mellett ismeretes, a két mennyiség mértékeinek viszonyba állítása által a vezető capacitását nyerjük.
