Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

A „Notitia Hungáriáé novae“ megírása.

Bél Mátyás századának a tudományban igazán kimagasló alakja, ki szegény ifjúból vasszorgalommal küzdötte fel és művelte ki magát jeles lelkészszé, paedagogussá, a tanügy kiváló szervezőjévé és mindezek mellett kitűnt ő számos munkájával, mint irodalomtörténész, nyelvész stb. Midőn a hazai tudósokhoz intézett felhívásával irodalomtörténet megalkotásán munkálkodott, nem az ő hibája, hogy terve nem sikerült, de az eszme megpenditése már nagy érdeme.

Azonban eddigi működésével még nem találta meg a helyes utat, melyen babérokat kellett szereznie. Nem theolo- gusnak, nem is nyelvésznek, hanem történetírónak és geo- graphusnak született, e téren vannak legnagyobb érdemei főként a földrajz terén, mint úttörőnek.

De az ő kora még mindig csak segédtudománynak vallotta a földrajzot és pedig a történelem segédtudományának, azért Bélnél is a historikus és földrajziró még mindig nehezen választható el egymástól; a történelemmel fejlődött ki nála a földrajz szeretete, egyszerre válik belőle jeles történész és kiváló geographus.

Érdekes, miként alakul át e kettős tudomány hivatott művelőjévé. Hallei egyetemi évei alatt, még csak az egyháztörténelem az egyedüli, némileg történelmi jellegű tárgy, melylyel, mint leendő pap foglalkozik; de csakhamar tanárnak alkalmazzák a Francke-féle intézetben, hol már a történelmet és földrajzot nagy gonddal tanítják és ellentét38