Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

az a kérdés itt, hogy az iskola megfelelhet-e egymagára, iso- láltan mindeme követelményeknek? Követelményeknek mon­dom, mert a társadalom rendszerint mint ilyeneket szokta az iskolákkal szemben feállitani. Hát én a hivatással járó köte­lességek teljesithetése iránt nem vagyok pessimisztikus, de oly ideális álláspontra sem tudok helyezkedni, hogy a felve­tett kérdésre határozottan igennel feleljek. E kérdés és annak megoldásának nehézsége csak azok előtt tűnhetik fel elég világosnak, kik hosszabb gyakorlat utján tapasztalatokat sze­reztek e téren. Én határozottan állíthatom, hogy az iskola feladatát csak a társadalom fokozott érdeklődése és odaadó támogatása mellett oldhatja meg sikeresen. De mit tapasztalunk? A szülők a tanév elején beíratják, vagy beirattatják gyerme­keiket az iskolába, és a legtöbben — tisztelet és elismerés a kivételeknek — absolut semmi látható érdeklődést nem mutat­nak gyerekeik előmenetele és magaviseleté iránt. Mindent az iskolától várnak, de alig tesznek valamit a czél előmozdítása érdekében. Sőt hozhatnék fel példákat, a midőn a téveteg utón járó tanuló javítására irányzott törekvéseket és a javulás czéljából alkalmazott büntetéseket egész méltatlankodással utasítják vissza és mégis az esetleges rossz eredményért egyenesen az iskolát, a tanárt teszik felelőssé. Távol legyen tőlem, hogy elmondott szavaim a vádnak még csak látsza­tával is bírjanak; sőt ellenkezőleg azt óhajtanám elérni, hogy az eddigi rideg elzárkózottság helyett iskola és társa­dalom, tanár és szülők között egy bensőbb, szorosabb kap­csolat létesüljön. Érdeklődjék a társadalom melegebben az iskola iránt, forduljanak bizalommal a szülők a tanárhoz, hogy a kölcsönös eszmecsere, a létező hiányok feltárása mellett a maga idejében lehessen gondoskodni a javítás esz­közeiről. Köszönettel fogjuk mi is az ily irányú törekvéseket üdvözölni, s bizonyára sok szülő sem lessz ama kedvezőt­len helyzetben, hogy tanév végén bizonyos megalázkodással kelljen gyermekeinek mulasztását mentegetni. Csakis a társa­v

Next

/
Oldalképek
Tartalom