Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

mutatására, minden látogatója előtt egyetlen suhintással miként vágott el erős vasszegeket, melyeket előre az ajtó szemöldökbe vert. Ez volt a mi Bolyai Jánosunk.“*

Schmidt Ferencz volt az, a ki már gyermek korában, hallomás utján tudomást véve Bolyai János rendkívüli egyéniségéről, az igy fölébredt érdeklődést úgy Bolyai személye, mint tudományos érdemei iránt egész életén át megőrizte. Nem csak magában táplálta azonban ezt az érdeklődést, hanem másokban is törekedett fölkelteni. Egész 1901. márczius 7-én Budapesten bekövetkezett haláláig, talán összes hazánkfiai közt legtöbbet fáradott abban, hogy Bolyai János személyisége és tudománya a közöny és feledékenység sírjából kiemeltessék és érdeme szerint úgy a hazában, mint a külföldön elismertessék. 1867-től 1901-ig szünet nélkül kutatott, utazott, levelezett, buzdított a Bolyaiak érdekében. Végre a Magyar Tudományos Akadémia vette kezébe a Bolyaiak hagyatékának gondozását s müveiknek újra kiadását. Schmidt volt az, a ki Bolyai Farkas iratainak átvizsgálása közben megtalálta azt a fontos levelét Bolyai Jánosnak, melyről fennebb említést tettem, s a mely minden kétség kizárásával tisztába hozta azt, hogy az új geometriának Bolyai János a feltalálója.

Schmidt Ferencz önzetlen lelkesedésének bizonysága az a 171 lapra terjedő könyv is, melyet Suták József budapesti piarista tanár segítségével „A Ter absolut tudománya. Budapest 1897. “ czim alatt kiadott, s a melyben Bolyai János életrajzán kívül az „Appendix“ latin és magyar szövege és ahhoz szükséges magyarázatok találhatók Suták Jázsef-tö 1. Maga Schmidt Ferencz pedig, a ki a könyvkiadásnak költségeit csaknem egészen egyedül fedezte a sajátjából, a Bolyai János életrajzát irta meg. Ebben a czikkben az „Appendix“ megjelenésétől 1832-től 1897-ig a Nem-Euklidesi geomet* Halsted B. G. Biografy of Fr. Schmidt. (The American Mathematical Montly) 1901. Nro. 5.)

11