Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
Lakatos Sámuel einlékbeszéde. Tisztelt Közönség! Kedves Tanuló Ifjuság! Az a fényes ünnepség, mely e hó 15-én Kolozsvárit, a M. kir. Tud. Egyetem dísztermében a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti Tudomány- és Műegyetem, továbbá a bécsi császári és királyi katonai akadémia, a kolozsvári művelődési egyesületek és intézetek, a nagy-enyedi Bethlen kollégium és a mi kollégiumunk kiküldött képviselőinek résztvételével végbe ment, az egész tudósvilág érdeklődését magára vonta. De Kolozsváron kivül ez az ünnepség a földkerekségének egy pontját sem érdekli oly közelről, mint a mi városunkat, a mi kollégiumunkat. Mert Bolyai János, a kiről szó van, a kinek szülőházát Kolozsvártt most emléktáblával jelölték meg, senkihez sem állott oly közel, mint hozzánk. Bolyai János a marosvásárhelyi ev. ref. kollégium, a mi mindenek fölött féltett almamaterünk nagy tudós, nagy hirü, költői szellemű mathematikus tanárának, Bolyai Farkas-nak a fia volt. Kolozsvártt született ugyan Bolyai János, anyai nagyapja házában, 1802. decz. 15-én, de két év múlva, 1804-ben, atyja a mi kollégiumunkhoz választatván meg tanárnak, maros-vásárhelyi lakos lett és fia itt, a mi kollégiumunkban növekedett és tanult, mig elérte azt a kort, hogy a bécsújhelyi katonai akadémiába fölvehető volt. Mint szolgálatban álló katonai mérnökkari tiszt, rövid idő alatt kapitány, Temesváron, Aradon, Lembergben, Olmützben volt állomásban. Miután a tényleges szolgálatból még fiatal korában, 1833-ban kilépett és nyugalomba vonult, 4
