Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
Ha a lelki szabadság, az igazság utáni szent vágyódás már-már kihalni látszik a lelkűkből: te Luthereket, Kálvinokat, Károliakat támasztasz, kik a lelki szabadság és az igazság útait megmutassák a népeknek. Ha a természeti világ titkos törvényeinek kutatásában belefárad az emberi elme s a változóban aváltozhatatlant nem tudja megtalálni: te Newtonokat, Kepplereket, Bolyaiakat küldesz, hogy a te örök törvényeid ismeretére megtanítsák az embereket! Hála neked, gondviselő Istenünk, hogy a szellemi élet ragyogó napját nem engeded elsötétülni előttünk, hogy támasztasz lánglelkü férfiakat, kik a tökéletesedés útján az emberiséget folyton előbb és előbb vezetik. Magasztalunk tégedet, hogy nemzetünket ezeréves harczaiban, szenvedéseiben nemcsak a győzelem dicsőségével és az elnyomatás vér- tanuságával, hanem a tudomány és művészet hervadhatlan babérkoszorújával is fölékesitetted ! Legyen tiéd a dicsőség, Atyánk, hogy c városnak olyan fiakat adtál, kiknek szelleme előtt hálával és elismeréssel hajtja meg a tudomány zászlóját az egész tudományos világ. Dicsőség és hálaadás szálljon nevedre, szerető Atyánk, hogy ezek a százados falak nemcsak városunknak, vidékünknek és hazánknak neveltek a te jóvoltodból sok kiváló, derék polgárt, lelkes hazafit, hanem szellemi fensőbbségükkel hazánk határain túl is a magyar névnek dicsőséget szerzett nagy férfiakat. Ne engedd, oh jó Atyánk, hogy ez a magasra törő szellem kihaljon ez intézet növendékeiből valaha, hanem inkább a múltak dicsősége sarkalja, buzdítsa, lelkesítse a szép, jó és igaz eszméinek állandó szeretetére, művelésére, hogy igy legyen ez az intézet ezután is, növendékei által, világitő torony, protestáns Siónunk egyik erőssége, büszkesége időtlen időkig a te dicsőségedre Ámen. j 1*
