Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

korholja és ostorozza az erkölcsi gyarlóság képviselőit: a gonosz mostohát, az irigy testvért, a telhetetlen gazdagot, bőven kárpótolják népünk képzelőerejének fogyatékosságát, A székelyföldi mesék cselekvénye már nem oly bonyolult s ha összehasonlítjuk a Krizánál előforduló „Vadász királyfiak“ czimü mesét ennek egy változatával, mely Erdélyinél • „A három királyfi“ czimen fordul elő, látjuk, hogy az utóbbi, „A Veres vitéz“ kudarcza s „A királyfi házassága után újabb leleménynyel tovább viszi a mesét, mig a Kriza-féle a házassággal bevégzi. Ezenkívül még több más változatban tapasztalható a magyarországi, különösen az alföldi és a székely mesék ezen elütő sajátsága, valamint a székely mesék cselekvényének gyorsabb haladása. A székely mesék ezen utóbbi sajátságának illusztrálására a Kriza-féle „Szép Palkó“-ból a következő sorokat hozom fel: „Fel van már az egész helység szántva, vetik a haricskát, kel, nő, érik» arassák, horgyák haza szekérrel, hátukon s ahogy lehet, még tajigán is, cséplik vascséppel, viszik a malomba, őrölik, szitálják, tüzet a kaszaj fának az udvaron, gyűl meg dorombol, stb. Íme e pár sorban a gabonával végrehajtatni szokott munkálatok különböző fazisa úgy van elbeszélve, hogy nincs abban egy felesleges szó, mely oda nem illene s a cselek- vény előbbvitelére ne szolgálna. Ehhez hasonló haladású cselekvényt a magyarországi mesék között nem találunk, miből látszik, hogy a hegyek között élő székely nem ért rá meséjében részletezésre, mint a jól termő vidéken élő s tanyai élethez szokott magyarországi nép.

A képzelő erő fogyatékossága mellett szól végül a történeti és epikai költemények kevés száma s azoknak lyrai általánossága, kivéve a székely balladákat, melyek sajátságai ismét a hegyi vidék más természeti viszonyaiból magyarázhatók s azoknak lefolyása következtében a lyrai részletezésnek híjával vannak.

A képzelő erő fogyatékosságával szemben van egy előXXVII