Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
nyös jellemvonása a magyarnak s ez a gyors felfogási ereje s józan belátása. Mindkettő a külső életviszonyokban leli magyarázatát. A síklakó magyar, amint kevésbé tarthatott az ellenség hirteleni támadásától, a természet meglepő változásaival szemben is megőrizte nyugodt lelkiiletét. A változások hatással voltak ugyan lelkére, de képzeletét nem sokat foglalkoztatták s inkább arra ösztönözték, hogy a nyílt pusztán, edzett szemeit s ennek folytán megfigyelő képességét növelje s fejlessze. De maga pusztai élet s annak ege és földje a legelésző nyáj, a kanyargós folyók szőke vize, a végtelen rónával összeölelkező kék égboltozat s az alatta elterülő színtelen levegő, derengő hajnal, vérpiros est képzeletének nem sok foglalkozást adtak s inkább arra ösztönözték, hogy amit lát azt tiszta világításban fogja fel. A síklakó magyar nem volt kitéve azoknak a változásoknak, melyeknek a hegyi lakó, kinek képzeletét a fény és árny, a világosság és sötétség folyton munkába tartják. A völgyekben lebegő ködök, az elhagyott erdők rejtelmei borús, homályos sejtelmeket keltenek; a kristálytiszta források, a hegyekről csörgedező patakok, a tátongó barlangok, falevelek zúgása, felkeltik, munkába hozzák, erősiiik a hegylakó képzeletét. Innen van aztán, hogy a hegyi lakó fizikai és értelmi látóköre szűk, de annál nagyobb a képzelmi világköre; a pusztai embernek pedig a képzelmi világköre szűk, de felfogási ereje, s értelmi belátása tágabb és nagyobb. Innen van a magyar fajnak, mint síklakónak ez a tiszta, világos észjárása, ritka életbölcsességgel teljes eszmevilága, mely a népköltészet termékei körül, különösen példabeszédeiből tűnik elénk. Józan felfogásáról tesznek tanúságot a mesék alakjai. Az óriás a végtelen puszta fenséges képéhez szokott nép előtt nem imponál s a legtöbbször kénytelen a kicsiny ember értelmi fölénye előtt meghajolni s annak czéljai szerint cselekedni. Ördöggel, sátánnál, melyek a más népek meséiben félelmetes, borzasztó alakban szerepelnek, a magyar népmesékben ilyen szereppel XXVIII
