Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

Ne higyj magyar a németnek Akármivel hitegetnek;

Mert ha ad is nagy levelet,

Mint a kerek köpenyeged,

S pecsétet üt olyat rája,

Mint a holdnak karimája,

> Nincsen abban semmi virtus

Verje meg a Jézus Krisztus.*

Thaly Adal.

A magyar nép őszinteségét és nyíltságát igen találó vonásokkal jellemzi Szirmay Antal „Hungária In Parabolis Sive Commentárii In Adagia“ stb. czimü munkájában, midőn azt mondja a magyarról: Ingenuitatem et candorem cum lacte materno sugit, ininsos in corde et cor in in őre est, qui album dicit album, et nigrum nigrum, qui virtutem etiam in hoste laudat, vitíum etiam in amicum vituperat.

Az eddig felhozott jellemvonások a magyar népnek kedély és érzelemvilágára vonatkoznak, egy más jellemvonása, mely felfogó képességével, értelmi tehetségével áll kapcsolatban: a képzeletbeli lassúsága. A magyar nép képzelő-ereje — mint a mesék és balladák szerkezete igazolja — fogyatékosabb, mint a felfogási ereje és annak gyorsasága. A székely nép-balladákat kivéve népköltészeti termékeink között erős fantáziával, az alkotás művészi alakjaival, igazi költői erővel nem találkozunk. A mesék cselekvénye rendkívül bonyolult, szövevényes és hosszadalmas. Szerkezetük inkább a különböző események összeszövésében áll s némelykor a szoros összefüggés is hiányzik. Midőn azt várnék, hogy a mese bevégződik, jön egy újabb bonyodalom, mely ezt tovább fűzi s egy újabb fordulat, mely a cselekvényt elmés leleménynyel s gazdag humorral tovább viszi. Azonban az a kifogyhatatlan lelemény, mely a mese cselekvényét tovább viszi s az a gazdag humor, mely által kigúnyolja s nevetségessé teszi a boszorkányt, ördögöt s az együgyüeket,

* Rom. N. 159. 1.

XXVI