Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

Hogy ha meg csalt, csaljon is, nem bánom,

Lesz még nekem galambom, virágom.

Vagy pedig erkölcsi érzésük felháborodásában s méltó- ságérzésök megsértésében megvetéssel fordulnak el csalfa kedvesüktől:

Szeretőmet láttam, más karján találtam,

Verje meg az isten, jaj, de megutáltam.

A legerőszakosabb lelkületűek rendesen átokban törnek ki s ha panaszoikodnak, akkor is a sors ellen teszik, vagy önmagokat hibáztatják, hogy miért hittek szeretőjüknek; az átok rendesen rövid s némelykor csak egy-egy sóhajtásból áll pl:

A szeretőt, ki hivtelen,

Verje meg az igaz isten.

Verjen meg az én teremtőm,

Hogy nem voltál hű szeretőm.

A Kisfaludi-Társaság újabb népköltési gyűjteményében az I. kötet 75 szerelmi népdalt foglal magában, melyek közül panaszos van 3, könnyen vigasztalódó 5, átkozódó 6; a II. kötetben, az alföldi gyűjtésben 181 közül csak 6 kesergő van, 4 vigasztalódó és 3 átkozódó ; de már az Erdélyből gyűjtött 154 szerelmi dal közül 20 kesergő, 10 vigasztalódó, 10 átkozódó van. E számadatok a mellett szólanak,. hogy a hegyek közt lakó magyarokra részint a természet ellentétes hatása, részint az idegen nemzetiségek befolyással voltak. A magyar népdalok e jellemző vonásával szemben felhozom a Kisfaludi-Társaság által kiadott tót és román népdal gyűjtemény sajátságait. Az előbbiben 290 szerelmi dal közül kesergő van 67, vigasztalódó 5, átkozódó 3; a 44 román népdal közül 10 a panaszos, 1 vigasztalódó és 2 átkozódó, s az átok, melyet hűtlen kedvesére kér, az egyikben oly heves és szenvedélyes, hogy ehhez a magyar átkozódó dalok között megközelítőt sem találunk s a forró szenvedélyességnek ezen hangja ismeretlen népdalainkban :

xxrv