Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

legnagyobb részt Wagnerből és Orteliusból Írja le s Homon- nay Bálint magyar naplóját latinra lefordítva közli. Nagyon számos Bél müvében a teljesen közzétett régi oklevél is.

Mindezek, a sok túltengő történelmi kitéréssel együtt a mü hibájául róhatok fel, de másrészt becses anyagot szolgáltatnak a történetírónak és sokszor megkönnyítik munkáját. Különösen áll ez a családtörténeti, genealógiai részeknél, hol, kivált ha maga volt a gyűjtő, ezt a legnagyobb buzgalommal és lelkiismeretességgel tette és természetes volna ma is, hogy ha kutatásközben a tárgyra vonatkozó kéziratot, naplót találnánk, azt felhasználni kötelességünk volna. Bél is felhasználja és hogy az akkori viszonyok között egyszersmind fennmaradását is biztosítsa, másképen nem tehette, mint hogy közölje a munkájában. Ezzel és ilyenekkel ha ártott is a mü egységének, mégis megőrizte a talált becses adalékokat ott a hol módjában állott, a saját müvében.

Előadásában sok a klasszikus idézet és a hol csak teheti közmondásokat, szójárásokat közöl, melyek közt bizony nem egy van, mi triviálisnak mondható pl. mikor a béla- bányai akasztás lefolyását mondja el. Nyitramegyében Szoltsán falunál nem hagyhatja megemlítés nélkül, hogy ott nagyon sok „mákcsikot“ esznek s Vesztinecznél egész előadást tart a sáfrány-termelésről; ezt például oly behatóan ismerteti, hogy ha valaki elolvassa, maga is bátran hozzáfoghat e fűszer termeléséhez. Mindezen adomák elbeszélése, az előadásba közbeszőtt érdekes dolgok, egyes megjegyzések jellemzik magát Bélt is. O ezekkel ugyan nem tesz valami nagy rendszerességről, a tudományos komoly hanghoz való ragaszkodásról tanúságot, de habár nagyrészt öntudatlanul, kitünően festi velük a társadalmi élet fogyatkozásait, korának felfogását, élet- és világnézetét és sok más egyebet.

Egész művén keresztül érezteti, hogy mily szenvedélyes és javi Ihatatlan etymologus. A megyék, várak, városok, hegyek, folyók, családok neveinél, egy szóval mindenütt etymologizál;

128