Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
hol magyar, hol német, latin, szláv vagy Korponánál már épen görög neveket keres. Úgy politikai, mint felekezeti tekintetben nagyon tartózkodónak látszik, sok helyt saját felekezetét is háttérbe szorítja. Mindenesetre itta censura gyakorolt reá nagy nyomást, hiszen ennek szőrszálhasogatásig menő akadékoskodását, már munkája előkészületei alatt volt alkalma tapasztalni. Többnyire nem is említ meg más felekezetet, mint a katholikus vallás híveit. A nemzeti mozgalmakkal szemben azonban — mai szempontból Ítélve — loyalitása már túlságos. Szentség- tclcneknek, szentségtörőknek, békezavaróknak, lázadóknak, „infamisoknak“, átkozottaknak és más hasonlóaknak nevezi a kuruezokat s a nemzeti fölkeléseket. Ezek győzelmei mögött — majdnem a történelem meghamisításával — mindig árulást sejtett és felületesen szól róluk, mig a császáriak győzelmei felett nagy örömet mutat, dicséri hadvezéreiket s a katonák vitézségét. Mindezt azonban saját érdekében kellett tennie, mert müve „császári“ pártfogás alatt jött létre és ha ezt elveszíteni nem akarta, ilyen hízelgésektől sem volt szabad visszarettennie. Forrásait, a mikből dolgozik, a müveket melyekből idézeteit veszi, mindig pontosan megjelöli. S ha csak ezek számát is vesszük tekintetbe, elbámulunk azon a nagy ismeretkörön, sokoldalúságon, rendkívüli szorgalmon, mi Bélnek sajátja volt. Miként az első kötet jegyzetei mutatják, e kötetben használt forrásai a következők: Bonfinius, Tollius Epistola Itineraria, Cober Tóbiás Observationes, Marsigli, Thuróczi, Aeneas Sylvius História Bohemica, Terentius Varró, Vitruvius, Plinius, Columella, Seneca, Suetonius, Cellarius Cristophorus Notitiaorbis autiqui, Sommersberg Vilmos Regmun Vannianum, Tacitus, Galeotti Martius, Szent István és László törvényei, Wagner, Istvánffy, Khevenhiller Annalesei, Holstein Thesaurusa, Velleius Paterculus római históriája, Lasius commen- tarjai, Boinbardus, Eutropius, Eusebius, Paulus Diaconus, 9 129
