Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

s a kiknek jóindulatú támogatása mellett alakult s fejlett bennem az az erős akaraterő, mely többet ért a vagyonnál, gazdagságnál, mivel nem csak czélhoz segített, de hatásának és erejének befolyását érzem most is és kihatással lesz eredményében nem csak testi, de szellemi gyermekeimre, tanítványaimra is, kiknek nem csak értelmi tehetségét, de érzelmüket és akaraterejüket is alakítani, nevelni, fejleszteni a legfőbb kötelességemnek ismerem.

Részletes programmot adni jövendő működésemről nem akarok, de nem is lehet. Hisz a nevelés és tanítás elve, módszere oly különböző s oly sok féle, mint a gyermekek természete, kiket megismerni, lelkükhöz férkőzni s gondolatvilágába magát beleélni a legnehezebb dolog, mondhatni művészet. Annyit azonban előrebocsáthatok, hogy a mint eddig is a munka volt kenyerem, ezután is az lesz s tanítványaim cselekedeteinek elbírálásánál jobb lelkem sugallatát követem.

Ezen rövid önvallomás után felolvasom székfoglaló beszédemet, melynek czíme:

„A magyar nép jellemvonása népköltészeti termékei

alapján.“

Valamely nép jellemvonása vagyis annak lelki diszpozi- cziója, mely mindenre, mi valamely nemzet körében keletkezik, eredetének bélyegét nyomja, az egyedekben lakozó azon erő, mely az illető nemzet anyagi, szellemi és erkölcsi világában a nemzeti egyedet minden más egyedtől megkülönböztető tulajdonságokat és képességeket hoz létre. Jóllehet az egész emberiség szelleme a föld és az ég benyomásaitól veszi erejét, képességét, de ezeknek változó különbfélesége szerint kölönbfélekép alakul a szellem, változik a jellem is, még pedig fordított arányban a föld gazdagságával s fejlődésének legmagasabb fokát a mérsékelt égőv alatt lakó népeknél éri el.

xvi