Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

val. Először mindig a nagy folyókat Írja le, de nem törődik vele, hogy némelyik a sokkal előbb említett még nagyobb folyónak mellékvize. Ezek után felsorolja a patakokat s min- deniknél külön meg kell említenie, hogy hová ömlik, mire nem volna szükség, ha rendszeresen, az egymásutániság elve szerint történnék a vízrajz tárgyalása. Ezt aztán még zavarosabbá teszi azáltal, hogy az egyes vizek irányának megjelölésére sokszor az összes helységeket felsorolja, mit néha ugyan szükséges is megtenni, de csak nagyobb terjedelmű és egyenesen az illető vizkörnyéket ismertető munkában. Nem mulasztja el az egyes folyóknál, a bennük előforduló halaknak felemlitését sem, pedig ezt talán elég lett volna csupán a megye faunájának tárgyalása folyamán megtenni, mert csak a sok szükségtelen ismétlést szaporítja vele. A folyóvizeken átvezető hidak felemlitése, ama korban, midőn ezek nem voltak oly nagy számban mint ma, megengedhető, de midőn az összes malmokat is felsorolja, ezzel talán csak annak tesz szolgálatot, ki korában erről tudomást akart szerezni, vagy a ki a XVIII. századbeli hazánkban előforduló malmokról akar könyvet Írni, és semmiesetre sem szaporítja e tudósításával a földrajza keretébe beletartozó dolgok számát.

Külömben semmi sem jellemezheti jobban Bél Mátyás korának földrajzi tudását és látkörének kicsiny terjedelmét, mint az olyan megjegyzés, a mit az első kötetben Pozsony- rnegyének u. n. „membrum phisicum“ ez. alatti leírásában (3—42. 1.) a Dunáról olvasunk, hogy az „Európának folyói között mindenki vallomása szerint a legnagyobb.“ Tehát a XVIII. század közepe felé, még avval sincs tisztában az emberiség, hogy a Dunán kívül van még egy majdnem még egyszer akkora vize világrészünknek. Mig a Duna folyamrendszerével együtt csak 2860 km. hosszúságot ér el és csak mintegy 817.000 km.2 területnek a lecsapolója, addig a Volga az ő mellékvizeivel 3570 km. utat fut be és 1,450.000 km.2 területet hálóz be! Az ilyen és hasonló botlások azonban

124