Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

nem vonhatnak le a Notitia Hungáriáé értékéből, mert mindig szem előtt kell tartanunk, hogy ezek nem a tudós szerző tévedésének, hanem a kor tudatlanságának nyilvánulásai. Bél Mátyás művének elbírálásánál tehát ha hibákat talál is a jelen század előrehaladottsága, inkább csak egy másik század elmaradottságából erednek azok és mint ilyenek birálandók el.

És midőn ezelőtt 200 évvel még nincsenek tisztában avval, hogy a Dunánál nagyobb vize is van Európa déli tengereinek, Bél megemlékezik a még napjainkban is csak tervezés alatt levő Odera—Morva csatorna eszméjéről. A Morvát a Beczova folyó közvetítésével össze kellene az Oderával kapcsolni. Ez nagy haszonnal járna az országra, „mert hazai dolgokat, különösen bort lehetne szállítani a lengyelekhez, svédekhez, dánokhoz, oroszokhoz.“ (1. kötet, 15. lap.)

Pozsony város leírásán kívül még túlságos terjedelműek Buda és Pest, Selmecz, Körmöczbánya s a legtöbb város tárgyalása is. Különösen Buda történetében — mig a töröké volt e vár — a mieinktől több Ízben megkisérlett ostromai, főleg a sikerrel is végződött utolsó ostrom, nagy bőbeszédűséggel van előadva. Kalocsa története keretében az itteni érsekség történetével is foglalkozik és habár szintén nem tartozik ide, nagyon érdekes és használható a kalocsai érsekeknek itt közzétett — 38 folio lapra terjedő — névsora és életrajza. Az ilyen és még számos más fejezetek Bél müvében, már önmagukban véve is bámulatra indítanak a nagy ember iránt, mert mennyi utánjárásra, kutatásra volt szüksége egy ilyen névsor összeállításánál, azt azonnal belátjuk, ha elgondoljuk, hogy Bélnek vagy semmi, vagy nagyon kevés forrása, előtanulmánya volt az ilyen fejezetek megírásához s természetesen egészen önállóan, élőiről kellett kezdenie kutatásait.

Nagyon érdekesek Bél müvének azon részei, hol a megyék lakosságáról beszél: a külömböző nemzetiségeknek szokásait, jellemét, öltözetét, életmódját, műveltségét, foglal125