Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

A templomokon kívül leírja a város utczáit, tereit, főbb házait is és elég világos képet nyújt az akkori Pozsonyról. Csak az a nagy kár, hogy ha egyáltalán a nagy szorgalommal leirt és képekkel is illusztrált összes városoknál nem, legalább itt ennél a városnál, melyet oly nagy buzgalommal mutat be s melynek látképét Mikovinyvel két helyről is föl- véve megrajzoltatta, midőn leírja a város utczáit és házait, nem közöl egy tervrajz-féle vázlatot, hogy ennek segélyével a leírásban könnyen el lehessen igazodni. Mert hogy Mikoviny ügyessége előtt az efféle helyi térképek sem voltak ismeretlenek, mutatja Visegrád várának rajzához mellékelt ilyen rajza, mely a vár épületeinek elhelyezését s az egész hegy kereszt- metszetét tünteti fel.

Nagy-Szombat, Pozsonymegye másik városa (II. kötet) is túlságos bőven van bemutatva, 100 folio lapot foglal el. Itt még az a mentsége sincs Bélnek, hogy az ország nevezetes városával van dolga, de itt is, mint Pozsonynál, ő maga szedte össze az adatokat, gyűjtötte a szükséges anyagot s ezt oly alapossággal és oly nagy szorgalommal tette, hogy az kezei között nagy tömeggé nőtte ki magát; már most azt nem tehette, hogy fáradságos kutatásai gyümölcsének egy- részét használatlanul félretegye, mert azokat mások hasznára nyilvánosságra hozni sohasem lett volna többé alkalma s igy előbb utóbb veszendőbe mentek volna: közzé tette tehát müvében. S nem egyszer az egyes okleveleket is egész terjedelmükben közölve, ezzel bizonyára hasznot tett, hogy e közzététellel megmentett sok mindent, mit később hiába kutattak volna, kikutatott nem egy olyan dolgot, melynek előfordulása esetén mai történetíróink nyugodt lélekkel hivatkozhatnak reá. És hivatkoznak is, mert teljesen megbízhatnak az ő alapos és mindig okmányokon alapuló állításaiban.

Érdekes Nagy-Szombat történetében az a rész, midőn elkeszéli Bél, hogy 1494-ben a zsidók rituális gyikosságot követtek el a városban. Ezen Bonfinitől átvett eset elbeszéld