Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

lakók mindig tudják, ha csúcsára néznek, hogy milyen idő lesz. Nagy erdők vannak a Cserhát, Medves lejtőin, Komán és Málnapatakon szép fenyvesek. Nagyon megapasztotta a vadállományt az itt állomásozó katonaság, úgy, hogy az országgyűlés is jónak látta beavatkozni a dologba.

Két nagyobb folyója van a megyének, az Ipoly és a Zagyva. Előbbi a Málnapatak fölött levő völgyben két forrásból ered s mindjárt eredeténél malmot hajt, ezután dél felé folyva, körülbelül 38 falut mos, átmegy Balassa-Gyarmaton és innen kezdve határt képez Hont és Nógrádmegye között, mig Damasdnál a Dunába ömlik. Négy Ilid vezet át rajta, gyakran ki szokott önteni. Egészen Malompatakig sok pisztráng fordul elő benne és mint a közmondás tartja: „Duna pontya, Tisza kecsegéje, Ipoly csukája legjobb böjt, ha szerémi borban főtt.“ Hasonlóan, de részletesebben irja le a Zagyvát is, melyről megjegyzi, hogy gyakran kiapad. 1704. aug. havában Bél is száraz lábbal mentát a folyó medrén és csodálkozik, hogy arasznál szélesebb repedések ágazták be a medert. E két folyóba szakadnak a megye kisebb vizei, nagy számuk miatt csak a fontosabbakat sorolja fel, igy a Losonczot, Fugart, Sztregovát, Szlatnyát, Kürtöst, az inkább mocsárszámba menő Feketevizet, a Lokust, mely a latin lacus (mocsár) szóból vette nevét, a Geregét, a Ság és Fülekvölgyét, melyek az Ipoly mellékvizei. A Zagyvába a Lucsina, Told stb. vizek mennek.

Ezután a savanyuvizü forrásokat sorolja fel, melyek közt a garábi vagy kálnói savatiyűviz a leghíresebb. Mint gyermek 1694-ben és 1695-ben sokszor volt e forrásoknál. „Mert ekkor a kálnói múzsákkal foglalkoztam, a melyeknek itt a jeles és irodalomszerető Vattai Batta Pál tehetsége szerinti szószólója volt; a mi időm a verekedni szerető tanítómtól szabadon maradt, ezen forrásoknál töltöttem el“ (16. 1.) Egyes helynevekből azt lehet következtetni, hogy Nógrádban egykor bányásztak is. így Znio- és Lónóbánya neve azt bizonyítja, hogy itt olmot, amott pedig czinket bányásztak és Málnapatakon a hegyek vastartalmuak.

A megye éghajlata hideg, de egészséges; északról dél felé talaja mind termékenyebbé válik. A török háborúk idejében sok szőlője maradt megmüveletlen, de azért déli részén mégis nagy mennyiségű bort termelnek. Bemutatja még a megye gyümölcstermelését és az állat- tenyésztéséről is beszél.

A politikai részben a megye területén megfordult és letelepedett népekről szól. A szláv lakosság a sarmata, vagyis a szláv jazig nép ivadéka Ennél előbbre való a főként nemességből álló magyar elem.