Református Kollégium, Marosvásárhely, 1901

növelte az ország hatalmát és a nép boldogságát. Mikor pedig a királyok és a főbbek eltértek a törvényektől, a nyomor, a pusztulás kimaradhatatlan volt. A Jagelló házbeli uralkodók idejében lábra kapott rendetlenség a mohácsi vész sírjába juttatta az országot, mely közvetlen az előtt, Mátyás alait a hatalom és dicsőség legmagasabb fokán állott.

De kisebb jelentőségű esetekből is ráismerhetünk erre a törvény és szükségszerű igazságra. Nekünk, protestánsoknak kik az országban kisebbségben voltunk a katholikusokkal szemben, sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy a vallás ügyek tárgyalásánál honfitársainkkal szemben több esetben csak a királyi hatalom adott védelmet és szerezett megnyugvást.

így az 1646-iki országgyűlésen, mikor arról volt szó, hogy az egy évvel előbb, 1645-ben létrejött linczi békekötés fölvétessék-e az ország törvényei közé, csak nem egy hónapig tartó viták folytak e felett eredmény nélkül, s a kérdés csak akkor lett elintézve, mikor a király határozottan kijelentette, hogy a béke-oklevél teljes épségében fog a törvénykönyvbe iktattatni.

Az 1681 iki országgyűlésen a katholikus rendek nem is akarták megengedni a vallásügyek tárgyalását. Mikor a protestáns rendek sürgetésére a vallásos sérelmek mégis felvétettek a tárgyalási pontok közé, a viták több hónapig folytak eredménytelenül. A király látva ez áldatlan harezot, végre leiratot küldött az országgyűléshez, melyben kijelentette, hogy a protestánsoknak a bécsi békekötésben engedett vallás gyakorlata ezután is sértetlen maradjon.

Az 1731-ben kiadott „Carolina resolutio“ III. Károly királynak a protestáns vallás gyakorlatra vonatkozó rendeletét tartalmazza. Nekünk, protestánsoknak nem nagy örömünk telhetett ebben, mert ez a bécsi és linczi békekötéseket, melyek a protestánsok vallás szabadságát biztosították, egyszerűen félretette, és csak kegyelemből és ideiglenesen engedi meg,