Református Kollégium, Marosvásárhely, 1901

— 21

hogy bizonyos helyeken, megszabott határok közt, protestáns istenitiszteletek tartassanak.

De még ez is nyereség volt, inert ezt megelőzőleg az 1728—29-iki országgyűlésen a katholikus többség a vallási sérelmek tárgyalását erőszakkal meggátolta s a protestánsokat a törvény oltalmából kiakarta rekeszteni.

Az 1790— 91-iki híres országgyűlésen alkotott törvények közül a XXVI. t.-cz. máig is alapvető irányadó a protestáns vallás szabad gyakorlatára nézve. De nem az országgyűlés határozatából, hanem a király akaratából származott ez is. — Az országos rendek hosszas viták után is arról győződtek meg, hogy ebben a kérdésben, a vallásos sérelmek ügyében ők megegyezni egyáltalán nem tudnak. A királyt kérték fel tehát, hogy bölcs belátása szerint intézze el. A király döntött és a bécsi és linczi békekötések alapján kiadta a protestánsok óhajtásának megfelelő 26-ik törvényczikket.

A protestánsok sorsa, mely soha sem volt kedvező a mi országunkban, még sanyarúbb lett volna, ha ilyen módon királyi közbelépés utján védelmet nem találtak volna.

Miként a vallás ügyében, úgy más téren is ki lehetne mutatni, hogy a békét, a rendet, az igazságot az ország lakói között nem lehetett volna fenntartani, ha szükség esetén az állami hatalom közbelépve a gyengébbet nem védte volna a támadás ellen

De legyen elég most ennyi is. És most ne távozzunk el erről a helyről addig, mig itt kegyelettel és hálával föl nem újítjuk dicső őseink emlékét, a kik hosszú időkön át verítéket és vért áldozva küzdöttek a szabadságért, testvériségért, a népjogokért. A kik életükkel és halálukkal példát adtak nekünk, hogy mikép kell az emberi jogokért, a hazáért küzdeni és hogy miként lehet az utódok tiszteletét és háláját kiérdemelni ?! Föl tehát! Előttünk vannak a példák! Kövessük azokat!